Luron bolygó

Valahol a sehol és a bárhol között félúton, van egy csillagrendszer, pont tizenegy bolygóval, ahol a mienk a negyedik. Ott élnek mindenféle népek. A neve biztos furcsán fog neked hangzani, de azért elmondom, mert mindent meg kell nevezni, a világ már csak ilyen. Luron.
Luron az én nyelvembe, azt teszi sok egész. Más nyelvekbe sok csodát jelent, de maradjunk nálam. Luronnak három holdja is van, nagyság sorrendben a legkisebb Urm, Rinko, és Shamill a legnagyobb közülük. Urm nem is igazán hold, sokkal inkább egy meteor, fekete és főként szénből áll, Rinkó felszínén hatalmas zöld moharengeteg van, ami egy évben egyszer elszórja a ritkás légkörébe a spóráit és olyankor csupa fehér az egész. Shamill, neki sok arca van főként mert néhányunknak alkalmas az életre. Légköre ugyan nincsen, de milliomnyi hatalmas energia kupola ragyog fel rajta esténként, mikor a mi napjaink leengedik az éjszakát. Igen, merthogy abból kettő van nekünk. Egy közeli és egy távoli öreg, Arssa és Nirssa. Nirssa nem a csillagrendszer része igazából, mert túl távol van ahhoz, hogy a gravitációja befolyásoljon, de a fény így is elér ide… mert ő nagy Vörös Méltóság. Már haldoklik szegény. Arssa, a Tündöklő, az igaz nap, pont elég idős, hogy tudjon eléggé szeretni, de még nem olyan öreg, hogy agyon ölelgessen.
Maga a Luron, egy nagy bolygó, most mondhatnék egy nagy számot, de mindegy, egy ember nagyjából hússzor sétálna rajta végig életében, ha nem törekedne nagyon igyekezni, csak úgy élne, mint mások. Van rajta két nagy óceán, és két kontinens. Az legnagyobb kontinens, túlnyúlik a déli és az északi póluson is, Dreul a neve. A másik kisebb, mint negyedakkora és olyan patkó alakú, annak a kontinensnek Ardia a neve. Igazából egy az óceánból kimagasodó nagy hegységlánc. Az összes többi föld, sok-sok apró vagy épp nem is olyan apró szigetecske. Ezekből olyan sok van, hogy a nagy népek csak számokkal jegyzik őket és minden évben fedeznek fel belőle újabbakat. A mi időnk nem években mérendő hanem pulzánsban, ami Nirssa öreg szívének lüktetése. Nagyjából úgy ezerévenként dobbant egyet, ezért nem lenne érdemes összehasonlítani a mi életünket az emberével. Szóval sokáig élünk, nagyon, nagyon sokáig, de ez nem akadályozza meg az embert, hogy barátunk vagy épp ellenségünk legyen, ebben is hasonlítunk...