Mirtagor Hagar

Tárgy: Mirtagor Hagar Pént. Jan. 21, 2011 3:31 pm

// Előre hangsúlyoznám, hogy a karaktert a Katonai járművek topik-ban leírt Megsemmisítő tank problémájára alapozom.//

Név: Mirtagor Hagar

Kor: 110 év

Nem: Férfi

Faj: Haeti

Kaszt: Politikus

Hátterek: na

Érzékenység: asztrál érzékenység

Megjelenés: Hát, ami azt illeti, nem vagyok egy átlagos haeti. Bundám ezüstös-arany színű, melyen jól látszanak az arcomat ékesítő sötét vonalak, mik, olyan benyomást keltenek, mintha folyton mosolyognék. Ezüst szemeim, még azt is megigézik, akit nem akarok, leszámítva a szerencsétlen konzervatív szenátusi többséget. Szememnek megfelelően sörényem, melyet én inkább hajnak neveznék, is csillogó ezüstszínű. Általában ízléses és visszafogott fonatba hordom, de olykor a lélektani hatás kedvéért kibontva hagyom, mikor felszólalok a mélyen tisztelt szenátus előtt.

Jellemrajz: Nagyon kedvesen és udvariasan viselkedek mindenkivel, még politikai ellenfeleimmel is, addig a pontig, míg fogást nem találok rajtuk, de akkor kíméletlenül kihasználom a pillanat adta előnyt és megsemmisítő csapást mérek rájuk, ezzel előrébb tolva magam a szenátus igen magas szamárlétráján.
Feleségem, aki ember, szeretem tiszta szívemből, valamint mind a két örökbefogadott gyermekemet is. Előző feleségem emlékét, valamint másik két gyermekem arcát sosem fogom elfelejteni még élek, amiből ha így folytatódik a helyzet, nem sok van vissza.

Előtörténet:

Mielőtt belekezdenék a dologba, inkább szólnék pár szót gyermekkorom igen kedves éveiről, majd arról az útról, min idáig jutottam.
Sosem voltam rossz gyerek, a többi haeti aprósághoz képest én nem másztam falat, nem verekedtem minden, csip-csup apróság miatt, hanem tanulgattam, hogy édesapám, és édesanyám büszkék legyenek rám.
Nélkülöztem e valaha bármit is fiatal koromban? Nem! A felső középosztály tagjainak gyerekeként sosem szenvedtem hiányt semmiben és hát külső adottságaimnak köszönhetően, a szebbik nem se hagyott annyiban. Apám, ki mái napig él, a Sidarc corp-nál vezető beosztású tudósként tevékenykedett, míg édesanyám, ki nem találnátok, szintén ennél a hatalmas cégnél volt K+F tag. Kutatás Fejlesztés a gyengébbek kedvéért.
Hát így igen jó élete lehet egy kis haetinek, főként úgy ha egyke gyerek vagy a családban.
Iskoláim, szülői örökségű agyamnak köszönhetően, gördülékenyen haladtak. Először a Jogi, majd a Politológiai egyetemen végeztem, melyek után, olyan harminc éves korom táján. Vá, vá várj csak, megvan. Pontosan harminchatodik esztendőmben egyik barátommal bányarészvényeket vettünk fenn északon, no, én persze szülői kölcsönből, de azt lehet mondani, bezony megérte a dolog.
Jelenleg több mint 15%-os részesedési arányom van a bányából, ami igen jövedelmező.
Apropó, ki is hagytam politikai pályafutásom taglalását. Röviden és tömören csak annyi, ha az ember, helyzetemben haeti, jól manipulál, gyorsan előre tud jutni a ranglétrán.
Eleinte csak önkéntes, majd frakciótag, pár év szünet egy poszton, majd menetelés egyenesen a szenátusi csarnok felé.
Közben pedig szerelem, házasság és család egy jól megalapozott vagyonra építve.
Első feleségem szintén ember volt. Miline Wilir csodás nő volt, egyszerűen megbabonázta a szívem, és bár egészségügyi problémáim miatt nem lehetett saját gyerekünk, három szeretetre méltó lurkót fogadtunk örökbe, kiket sajátunkként neveltünk. Egy fajtám bélit és kettő emberleányt. Fiam megkapta az if. Mirtagor Hagar nevet, két leányom pedig Lilien és Amíra lett. Feleségem sajnos kilencvenkét éves koromban az árnyékvilágba távozott, rá két ével idősebbik lányom is elhagyta az anyagi világot. Amíra jelenleg is él és virul, bár elég érdekes, hogy akit apjának nevez még száztíz évesen is jobban tartja magát, de mi már csak egy ilyen család vagyunk. Fiam, sajnálatos módon a katonai pályát választotta, s négy esztendővel ezelőtt egy isten háta mögötti szigeten érte utol a vég, azóta harcolok a hadseregreform mellett.
Jelenlegi feleségem egy húszas éveit élő gyöngyszem, ki ugyanúgy viszont szeret akárcsak én őt. Galier Barto. Vele is, akárcsak előző feleségemmel örökbe fogadtunk egy fiatal gyerkőcöt. Morti egy örökmozgó kis emberfiú. Most nyolc éves és még nem egésszen érti, hogy apu miért olyan más, mint anyu, de tudja, nálunk jobban senki sem szereti.
Nem mellesleg, Miss Brato, egyik legádázabb politikai ellenfelem leányai, kivel mái napig nem vagyok jóba, se a tárgyalóban, se azon kívül, de néha jól jön, hogy kedves feleségem hat a szilárd apai szívre.

Na de ennyi elég is lesz, nem mesélek több zagyvaságot, inkább meséljen helyettem ez a kis történet, mely a napokban esett meg.

//Jelszó törölve// Anekron//. szenátusi ülés.
Persze a jó öreg szenátorok, mint mindig, most is csak üldögélnek székükben és gyarapítják, már amúgy is tetemes vagyonukat. Az ülés lassan elkezdődik, nem is tudom mi tévő legyek. Elkezdem igazgatni ruhámat, mintha izgulnék, mire Filip a személyzeti androidom, ki egyben testőröm, meg is szólít.
-Csak nem izgul? –Filip már annyira jól betanulta személyiségét és szarkasztikus megjegyzéseit, hogy lassan személyiségzavaros lesz, pont ezért szeretem.
-Dehogy izgulok, csak dühít, hogy már másfél éve ugyanezt játsszuk. –válaszolom, mire Filip elmosolyodik.
-Mármint, mit is?
-Ugyan Filip ne tetesd magad ostobának, a memóriádban el van mentve az elmúlt hat év összes szenátusi gyűlése. –morgom vissza az androidnak, aki esküdni mernék rá, jót derül az egészen –Ugyan az, hétről hétre. Én felvetem az indítványt, mire hangos felháborodás a válasz. Elfogadják az indítványt, majd két, vagy három nap múlva kiírják a vitát az indítványról. Ott jól összeveszünk, én a falra tudnék mászni, aztán kiírják a szavazást, ami lassan másfél éve folyton befullad. –fakadok ki kissé ingerülten, mire testőröm óvón vállamra helyezi kezét.
-De, ha a terve beválik, akkor végre véget ér a huzavona. –búgja azon a kellemes hangján.
Nem tudom, mikor fejlődött ki teljesen Filip, de ízlése az van, ennél jobb személyi asszisztenst senki nem akarhat. Mindig tettre kész, sosem pihen, kellemes a hangja, jó beszélgetőtárs, és még a kinézete is esztétikus. Ovális arc, mélybarna szemek, ehhez társul ugyan a csillogó koponya, amit ízlésesen egy divatjamúlt kalappal fed le ha társaságban megy velem. Valóban remek figura, csak nálam egy kicsit magasabb. És ami a legjobb az egészbe, önként jelentkezett asszisztensnek, nem megvettem. Persze a fizetése igen jó, az elmúlt hat évben annyi pénzt kapott tőlem a munkájáért, amiből vehetnék akár egy új modellt is, de kinek kell egy hiper-szuper vacak, amikor Filip tökéletes. Csak azt tudnám, mire költi a pénzét. Na, mindegy, vissza az üléshez.
-Hagar, szenátor, a ház megadja a szót! –hangzik a protokollnak megfelelően a felhívás keringőre.
Nevetés fut végig a „mélyen tisztelt” szenátuson, mikor felemelkedek ültemből és a karzathoz lépek.
Nevesetek csak, majd meglátjuk ki nevet a végén. Mosolygok magamban, hisz én már mást is tudok, amit ők nem.
-Mélyen tisztelt szenátorok! –hordozom végig élénk ezüstszínű szemeimet a többi szenátoron, a drámai hatás kedvéért –Mindannyian tudjuk, hogy miért is gyűltünk ma itt össze! –újabb nevetéshullám terjed szét a hatalmas szenátusi csarnokban, ami be kell, valljam, nem kicsit idegesít.
-A feltétlenül szükséges és nyilvánvalóan esedékes Haderőreform előterjesztéséről szeretnék ismételt szavazást kérni. –visszhangzik kissé hangom a terem magas kupolája alatt.
Nem érzem magam gúny tárgyának, se lebecsülendő politikai ellenfélnek, jól tudom, hogy már nem sok kel az ötvenegy százalékos többséghez, a tényleges törvény megszavazásakor. Sok szenátor csak a többiek előtt játssza meg magát, de a szavazáson az igen gombra fog tévedni az ujja.
No persze az is igaz, ha átmegy a törvény, hirtelen nem fog senki itt lakni, aki rá szavazott, leszámítva azt a pár politikust, köztük jómagam is, kik nyíltan támogatják a haderőreformot.
-Tehát a papírformának megfelelően, indítványoznám a vitanap, majd a szavazás kiírását! –hajolok meg, és indulok vissza helyemre, Filip mellé.
-Na Filip milyen voltam? –vakargatom meg fülem tövét, mindig ezt szoktam csinálni, ha bizonytalan vagyok saját magamban.
-Hát, emlékeim szerint, ha nem csalatkozok, márpedig nem szoktam…
-Most jó, vagy nem? –vágok okfejtésébe.
-Igazat megvallva volt már szenvedélyesebb is, ha ez rá a megfelelő szó. –válaszolja egy mosoly kíséretében.
Hátradőlök székemben és elkezdem hallgatni az a színfóniát, mely felszólalásomat követően elkezdi megtölteni a termet. Az a csomó ostobaság, melyet szenátusi tárgyalás címszó alatt egymás fejéhez vágnak, kifejezetten jót tesz az egómnak. Amennyiben nem lennének ezek a civódások, minden egyes felszólalásom után, talán már visszavonultam volna a politikusi pályáról, de ezt egyszerűen imádom.
-Hagar szenátor! –csattan a felkiáltás, egyenesen attól a lénytől, akit a legjobban utálok az egész szenátusból.
Hogy én mennyire utálom ezt a konzervatív elf nyomorultat. Már akkor is politikai harcokat vívtunk, mikor még a haderőreform képbe sem volt, és a vén nyomorult már annyira beágyazta magát abba a szenátori székbe, hogy támogatói és követői gombaként nőnek köré, őt kéne valahogy elkapnom, és már meg is van, hogy hogyan. Keskenyen elmosolyodok, mert már tudom, el fogom kapni a grabancát és ő lesz, aki átbillenti a holtpontról a szavazást.
-Hozzám tetszett beszélni mélyen tisztelt Bellárum szenátor? –emelkedek fel ültemből, mintha nem is tudnék semmit az egész kis tervemről, adva az ártatlant.
-Igen Önhöz! –csattan a vérmes elf már-már rikácsoló hangja fülemben, de csak nyugalom Mir, eljön majd a te időd is –Mi okból indítványoz újra egy olyan szavazást, mely már sokszor lejátszott futam, és mindannyian tudjuk, hogy megint utolsó befutóként fog célba érni! –nevetés visszhangzik végig a szenátus dicső katedrájában, de én tudom, ez csak az álca.
-Kedves Bellárum szenátor. –kezdem lágy hangon, melyet a terem tökéletes akusztikája visszaad a hallgatóságnak –Nem hinném, hogy egy olyan téma, mely ezrek életét menthetné meg, valaha is lefutott lehet. –igen, véres kés az ellenfél szívébe, az olyanoknak kik már elveszítették valakijüket a hosszú évek óta tartó háborúban.
-A Haderőreform, nem más, mint az ország, oly nagyon szeretett Köztársaságunk életigenlésének sárbatiprása! –vág arcon szavakkal a szerencsétlen vén elf, mintha nem tudná, hogy ilyen teljesen releváns szövegekkel úgysem ér el nálam semmit, de azt tudja, hogy vannak, akikre hatnak a súlyos szavak. Mintha jómagam nem ezt tenném, minden egyes felszólalásomkor.
-És az nem volt dicső és nagy múltú Hazánk összes törvényének megsemmisítés, mikor minden előjel nélkül, mi magunk adtuk ki a támadási parancsot a Császárság ellen! Katonáink ezreit küldve így vágóhídra, vagy a roncstelepre! –finoman oldalra billentem fejem és Filipre tekintek –Bocsáss meg a szóhasználatért, de most ez csúszott ki a számon.
-Semmi értelme mentegetőznie, az igazság az, hogy bár a fajtörvény ránk is kiterjed, de senki nem temet el egy android katonát, míg így sem. –nyugtat meg asszisztensem, egy kedves mosoly kíséretében.
Kissé megnyugodva az imént hallottaktól újra bele lelendülök, illetve lendülnék, ha az a szerencsétlen elf nem vágna megint bele a gondolataimba. Filip az egyetlen, akit nem sértenék meg soha ebben a teremben.
-De ha jól emlékszem, Ön akkor épp a bevetési parancsok ellen tiltakozott, most pedig a katonaság megreformálásáért küzd. –vigyorodik el száraz színtelen ajkaival az a szerencsétlen vipera.
-Ez igaz! –vágok vissza, talán kissé erős hangon, és lehet az ajkamat is feljebb húztam a kelleténél, így kivillan szemfogam.
-Nyugalom uram, ne adja meg nekik ezt az örömöt. –búgja mögöttem Filip megnyugtató hangja.
A vicsorom gyorsan mosolyra váltom, ám a szenátus elnöke hálásan közbevág, így nem kell kivágnom magam a szemétvárosi elf előtt.
-Tisztelt szenátorok és képviselő urak! Ez nem a vita helye, csupán csak az indítvány megszavazásáé! Ha elfogadja a szenátus az indítványt, csak utána kerül napirendi pontra a vita, tartogassák érces megjegyzéseiket arra a napra! –zengi be a termet a főkancellár hangja.
-Természetesen és bocsánatát kérem a szenátor és képviselő uraknak! –vágom rá megelőzve azt a szemetet, így egy lépéssel megint elé kerülök.
Jössz te még az én utcámba Bellárum szenátor.
-Akkor megkérnék minden jelenlévőt, hogy szavazzon az indítványról! –hangzik a főkancellár kijelentése.
A képernyőmön egyből megjelenik az, előzőleg Filip által megszerkesztet, indítvány szövege, alatta pedig a három lehetséges válasz.
IGEN; TARTÓZKODIK; NEM
Talán kissé reflexszerűen érintem meg ujjammal a nanoképernyőn az IGEN ikont, több mint másfél éve ezt csinálom, de most előrébb lépek. Szalad végig a kellemes érzés gerincem mellett felborzolva hátamon a szőrt, és finoman megsimogatva egómat.
Nem telik bele öt percbe se, az eredmény meg is jelenik a főképernyőn. Igen, ahogy sejtettem, az indítvány elfogadva.
A kancellár elkezd motyogni valamit két asszisztensével, majd felemelkedik ültéből és magához veszi a szót.
-A szenátus egyhangú többséggel elfogadta az indítványt, így a vitanap és a szavazás is mához két napra kiírásra kerül.
Igen! Most már csak egy kis háttérmunka kell és meglesz, a fiaink és lányaink végre megkaphatják a megfelelő technikát a győzelemhez.
-A következő napirendi pont az új Kereskedelmi szabályozás kérdése. –lép tovább az előző indítványról a főkancellár, de ez engem már vajmi keveset sem érdekel.
-Filip, mi megyünk. –emelkedek fel, meghajlok a szenátus felé, nem mintha megérdemelnék, de a protokoll az protokoll.
Androidom hűségesen követ a hatalmas épület végeláthatatlannak tűnő folyosóin. Csendben lépkedünk és legnagyobb meglepetésemre ő töri meg a hallgatás sötétjét.
-És most mi a terv, szenátor úr?
-Milyen infónk is van a szemét Bellárum szenátorról? –nyúlok Filip felé, ki készségesen egy nanoplakettet nyom kezembe. Ezüst szemeim csak egy pillanatra rebbennek képre, de a mosoly mely elborítja arcomat mindent elárul.
-Filip, kérlek, hívd meg ebédre Bellárum szenátort, mondjuk a Villiába, ha jól tudom, ott vannak a legnépszerűbb elf séfek. –a nanoplakettet egy mozdulattal deaktiválom, így kapok egy toll méretű rudat, melyet elegáns kaftánom legmélyebb zsebébe süllyesztek.
-Mi legyen a formális szöveg? –kérdez vissza asszisztensem.
-A fantáziádra bízom. –intek neki szórakozottan, mikor is kilépünk a hatalmas épület egyik kétszárnyas ajtaján, hol már várakozik a luxussiklóm.
-Nem egészen értem uram. –böki vissza Filip, miközben beül a sofőrülésbe –Tudhatná, nekem olyanom nincsen. –tekint bele a visszapillantóba.
-Jaj, ugyan már, most ne ezen akadj fenn, küldj neki egy kedves üzenetet, miszerint mai vitánk elsimítása érdekében, szeretném kiengesztelni egy ebéddel. –dőlök hátra a kényelmes ülésbe, és töltök magamnak egy pohár frissítő italt a beépített bárszekrényből.
-Ó, így már értem! Azon nyomban elküldöm az üzenetet! –tetteti a meglepetett testőröm, csak azt tudnám, miért játssza el mindig ugyan azt, bár most még szórakoztató is egy kicsit.
-Hát, akkor irány a Villia! –adom ki az egyértelmű utasítást, nehogy leégjen a processzora, oly nagyon kedvelt asszisztensemnek.

A Villia, egy igen előkelő étterem, ide csak szenátorok, nemesek, vagy igen előkelők járnak. Pontosan ezért választottam ezt a helyet, „tisztelt” Bellárum szenátor, ki nem hagyna egy potya ebédet egy ilyen előkelő helyen. És Igen! A városi elf a meghívásnak megfelelően megjelenik, szerintem azt hiszik, hogy be akarok hódolni a konzervatívoknak és a szenátusi palotán kívül akarom megbeszélni a visszavonulásom szabályait. De nagyot téved a vén szemétláda, most elkapom a tökeit, már ha vannak még neki olyanok. Mosolyodok el magamban.
-Üdvözlöm szenátor Úr! –emelkedek fel és szertartásosan meghajlok, majd hellyel kínálom ellenfelem.
-Nekem a megtiszteltetés Hagar szenátor. –foglal helyet az elf –Minek köszönhetem a meghívást?
-Alapvetően, csak beszélgetni szerettem volna, egy finom ebéd mellett, meg egy korty édes bor társaságában. –mosolyodok el, a tervnek megfelelően –Engedelmével, már rendeltem, egy igen ízletes elf specialitást, ha jól tudom kedveli.
A vén szenátor egy mosollyal felel a mosolyra, és bólint, ezzel engedélyezve a rendelést.
A következő fél órában, jó politikusokhoz méltóan nem beszélünk semmiről, csak üres fecsegés az egész, néha még egy-egy kacaj is elhagyja ajkunkat, majd a családra terelődik a téma.
-Ó, igen! Nekem jelenleg egy porontyom van, a neve Morti. –kotrok elő egy nanoplakettet kaftánom zsebéből, mit azonnal be is üzemelek.
A képen Morti éppen egy kis állatkát dögönyöz, hatalmas elégedett mosollyal arcán, amit a kis állatka nem nagyon tud viszonozni. Bellárum szenátor ibolya tekintete felragyog, jelezve, hogy még ennek a szerencsétlennek is vannak érzelmei.
-Á, várjon, van még egy képem. –majd előkotrok még egy plakettet, melynek aktiválása után, a szenátor szeme beszűkül és érzem, hogy az aurája haraggal és félelemmel vegyesen lángol fel.
A képen a szenátor legkisebb fia látható, igen ittas állapotban, egy alantas bordélyházban, több ledér nő társaságában, eléggé hiányos ruházatban.
-Nos tehát, ha akarja, odaadom emlékbe. Ez csak egy másolat! –vonaglik elégedett vigyor arcomon, mikor beviszem a megsemmisítő csapást –Hogy is akar majd szavazni a következő ülésen?
-Maga aljasabb, mint azt valaha is gondoltam volna. –sziszegi az elf vonalnyira szűkült ajkai közül, haragot vetve aurájából egyenesen felém, de én csak hátradőlök a székemen és belekortyolok boromba.
-Az lehet, de nem hagyom fölöslegesen meghalni a katonáinkat. –szorítom ökölbe szabad kezem, tekintetem résnyire szűkül, akárcsak egy igazi ragadozóé.
Bellárum szenátor lassan felemelkedik a székéről és a távozás mezejére lép, de előbb még hozzáteszi.
-A családom nekem is fontos Mirtagor. Amennyiben támogatom a szavazáson, megsemmisíti a felvételt?
-Inkább felvételeket, egy egész kis sorozat van belőle, és még meggondolom. –vicsorodok el, és újra kortyolok a borból.
Az elf szenátor teljesen letaglózva kullog ki az étteremből, én pedig teljes győzelmet arattam felette. Önelégült képpel intek magamhoz egy felszolgálót és rendelek még egy pohár bort, de csak a legjobból…

Tárgy: Re: Mirtagor Hagar Pént. Jan. 21, 2011 10:57 pm

Nos had mondjam előbb a jót, mert nagyon megérdemled. Nos megfogadtam, hogy nem pluszszolok be egy reaggot se soha, nehogy részrehajlással vádoljanak. De most elgondolkodtam azon, hogy meg kéne kockáztatnom. Még nem láttam ilyen szép politikus előtörténetet, pedig olvastam egy-kettőt már. Tetszett minden, ami az élőtöriben volt. Látszik, hogy van érzéked... biztos nem ma kezdted, ( hülyére röhögtem magam Razz

) úgyhogy nem is fényezlek tovább.

Itt következik, a kritika része:
- A hátterekbe kérlek csak a felsoroltak közül válassz. Nem lehet bányád a Shamill- on, mert nincsenek bányák a Shamill-on Very Happy

Tudom még hiányos az oldal, ezért igazából ezt nem is róhatnám fel, de ha valamiben nem vagy biztos, nyugodtan megkérdezheted, állok rendelkezésedre- chat-en és pü-ben is.
- a haetikenk és az embereknek... meg úgy általánosan minden fajnak lehet közösen gyereke, de csak az egyik faj tulajdonságait örökli. Az emberek génjei a többiekével szemben valamivel gyengébbek, de mivel ők rövidebb ideid élnek szaporábbak is.
- A Miss-t nagybetűvel két s-sel kell írni ^^
-A másik, hogy kezdő karakternek nem lehet mindjárt bányája, akkor sem, ha vagyonos.
-A androidoknak nincs haja, külön kiemeltem, hogy Sidarc nem tervezett rájuk.
-Tudom hogy nem vetted az androidodat és ez jól is van így...A androidokat magánszemély nem vehette meg régen sem, mert azok kizárólag a hadsereg felhasználására készültek. Mára már az androidok rendelhetnek újat, akit kitaníthatnak, foglalkozhatnak vele stb. De azok már nem rendelkeznek a hadi protokolokkal és beépített fegyverekkel.
- Értem a problémádat a politikáról, de nem véletlenül így alkottam meg Smile

. Úgy érzem meg kell magyaráznom számodra pár dolgot. A politikusok zöme elf és mágus. A szenátust jobbára ők irányítják, hátulról, vagy épp szemtől szemben. Nos a Mágikus Akadémia befolyása az államra igen nagy. Azért nem tudják megszavazni a reformokat, mert:
- egy nincs kötelező sorkatonaság ezért, aki meghal a fronton, az benne van a pakliban.
- kettő a mágusoknak igen sok titka van, amiket minden erővel és nagy szervezettséggel tüntetnek el a világ elől. A politikus karaktereknek erre vonatkozóan tartogatok egy kalandot, ami részben pontosan erről szól. Ezért nem akarom lelőni, hogy miért van így, de a lényeg. hogy okkal.

Egyenlőre ezt a karaktert ELUTASÍTOM!
Ha ezen hibákat kijavítod, írj egy pü-t és elfogadom a karidat.
Üdv: Anekron

Tárgy: Re: Mirtagor Hagar Szomb. Jan. 22, 2011 6:05 pm

Javítottam a bányavállalatos dolgot, meg a családos részt is, bár nekem kissé magas, hogy lehet egy macskának és egy embernek utódlásból közös gyereke.
Filipet is átírtam kicsit, remélem így jó, lehet nem figyeltem eléggé oda az android leírásnál.

A politikai résznél viszont nem tudom, mi a probléma, értem, hogy egy speciális kalanban akarod megoldani a dolgot, de túl sokat törtem magam az előtörin. Ha a politikai megjelenítésedre akarom építeni a karit, akkor lehet előről kell kezdenem az egész előtörténetet!

Azért köszi, remélem így már játszható, ha nem, töröld az egésszet és megpróbálok újat írni. rabbit

Tárgy: Re: Mirtagor Hagar Szomb. Jan. 22, 2011 6:46 pm

Látom mindent kijavítottál. Reménykedtem benne, hogy nem fogod itt hagyni Razz

.

A karaktert ELFOGADOM!

Szint: 2
Kezdőtőke: 10. 000 dren
Mágikus Eszencia: 400

Kérlek készítsd el az adatlapodat, és nyitok egy témát neked egy kezdő HSZ-el és már indul is a buli itt^^.

Anekron

» Mirtagor Hagar