A halál egy humoros nő!

Tárgy: A halál egy humoros nő! Hétf. Feb. 28, 2022 6:53 pm

Forró nyár, és ezernyi bogár. Buja hatalmas zöld levelek. Halkan csorog a folyó. A hajótok már majd két hete elhagyta Cegast. Nyktalos mocsárvidéke már mögöttetek. A kísértetfényekkel teli mocsár és a hajnalban megülő miazmás köd olyan tejszerű leplet képezett a tájon, hogy a hajó úgy tűnt a felhőkön siklik nem is a vízen. Az óriási krokodilok komótosan sodortak és néha hallani lehetett egy baljóslatú fröccsenést. Erioni a hajótok. Egészen elment Ifinig ott kipakolta az értékes fűszereket és olajokat, rumot, sakét, kávét, kakaót és teát, majd a kikötőből egy rövidke pihenő után megfordult vissza délnek. Ifin most nem barátságos hely a kalandozóknak. Javával dúl a belháború, hatalmas zavargások vannak az utcán. Az éjben olyan hangok suttogtak értő fülekbe hogy a fő miniszter kicsemépszett abitot. A pénzzel is probléma volt. Majdnem minden valamire való árus egy kis patikamérleggel nézte, hogy a pénzetek jó, vagy nem. A helyzet az hogy a pénzetek nem állta meg a helyét az ifini piacon. S kaptatok egy fülest még a régi fogadóban, hogy a gyanús elemeket vallatás alá veszik a királyi ügynökök. Nos, ez természetesen nem túl rózsás kilátás, hiszen ez magyarán embertelen kínzást jelentett, egészen addig még azt is bevallod, amit nem is csináltál. Szerencsére még elértétek ezt a hajót. Toron most épp háborús készültségben van, A Cardelianok kicsit túl sokat húzkodták a tigris bajuszát, és a toroniak hatévi országos bevételt süllyesztettek a tenger mélyére. Csak úgy miheztartás végett. A Sinemosi Liga meg azelőtt felkapta a nyúlcipőt, minthogy ti egyáltalán érzékeltétek volna a problémát. Na igen! De az Erionakat ez a kis belső viszálykodás, meg északi torzsalkodás mit se zavarja. Ők olyan kő semlegesek, hogy egészen nyugodtan elkereskedhettek. Szóval nem volt más lehetőség mind mélyen délre. A városkapúkon lehetetlen volt távozni. Lezárták az egész várost. A kapitány, aki egy kicsit pocakos, kicsit krumpli orrú, harcsa bajszú faluvégi győztes, mert, hogy lehetetlen megállapítani milyen népcsoportból származik Olyan Erioni mix, kicsit kreolos bőr, kicsit őszes haj, sápadt kék szemek a negyven éveinek a derekán. De a torka olyan mint kétezer kakas. A holt is felébred rá. Ez nem egy utolsó tulajdonság, ha egy csapat matrózt kell ugráltatnod. A megállapodásotok egyszerű volt. Minden pénzetek az övé cserébe kaptok egy kis helyet a fedélközben. A matrózok nem túl felvilágosult gondolkodásúak az egyetlen nőt befogták hajószakácsnak a férfiakat meg várta a jó kis nedves kötél. De úgy egyébként a hajós népek nem rossz emberek. Bátrak, és jól bánnak a fegyverrel. Kalóz és bestia bőven akadhat az úton. S végeláthatatlan legendáik vannak ezernyi rút szörnyről és kimondhatatlan borzalomról. De minden rémisztgetés ellenére két hét a legutolsó civilizált várostól az két hét. Azóta a hajósokon kívül más arcát nem láttátok. Odakinn a végtelen szavanna, hatalmas bölény csordák verték fel a port hosszú mérföldekre, elvétve pár szegény falu próbálkozott a búzával a folyó mentén. Cudar egy élet ott ahol a kedves szomszédod az oroszlán meg a hiéna. A szavanna azonban az utolsó három napban már kissé zöldebbnek tűnt. Néha szemerkélt az eső is.
-Jön a végeláthatatlan dzsungel!- sóhajt egy matróz amint megigazítja a kötelet.
-Jó az, remélem, most végre szerzek egy tigrisfogat a vadelfektől.-mondja a másik dörzsölgetve a kezét.
-Azt meg két nagy fülest.- vigyorog a másik. A tévhitekkel ellentétben a matrózok csak akkor szokták a föld alá inni magukat, amikor pihenő van, egyébként a fedélzetmester szíjat hasít a hátukból.
- Szép hastáncos lányok!
-Az majd csak Jaganban, Garhinkába csak elnyűtt lotyók vannak- köp ki oldalra egy másik.
-Úgy mondod mintha hágtál volna másmilyent!- röhög nagy garral a társa.
-Igen, a konyhá…- majd érkezik két jól irányzott tockos.
-A vitorlát vizslassátok kutyák. Egy fél nap és odaérünk Garshinkába, ha az istenek is úgy akarják. – zabolázza meg a matrózok képzeletét a daliás déli legény Nirgoras. Csak a foga fehér ,de úgy kivakít, ha vigyorog, mint a lóé. Erős, mint a bivaly és bárdolatlan, de ritka nyugodt ember. Majd a két fél láb magas férfi tovább baktat a taton és megrángatja a csomókat, elrendezi a kötéltekercseket, minden tekintetben olyan mintha ő lenne a hadvezér. A hajón rendnek és fegyelemnek kell lennie. Nincs semmi szétdobálva, és ha megállnak pihenni, akkor mindenkinek kötelező a harci gyakorlás, ami a tűző napon is eltart jó két órát. De szerencsére egészen eddig se kalózok, se bestiák nem jöttek szembe. A matrózok csendesen imádkoznak, hogy a lápi banya és a sellő is maradjon a helyén. Majd a hajnal lilás fényben felszakad. A két hold félig meddig takarja egymást s ettől bíbor az égbolt. Egész éjjel hajóztatok. Jobb éjszaka, mint nappal a forróságban. Olyan meleg van nappal, hogy tilos kinn hagyni a napon fém tárgyat. Bármi meggyulladhat. Ám a bíbor hajnallal együtt a hajó, ahogy csorog délnek, az árral szemben a jó két mérföldes folyó úgy néz ki mintha egy felhő úgy, ahogy van lomhán ráült volna a vízre, és ami mögötte van, az elveszik a fehér puha pászmák mögött.
-Mester úr köd!
-Látom! Kurtítsad a vitorlát.
-Felénk jön!
-Látom… szólj a kapitánynak.- mondja és ember a talpán hogy megőrzi a hideg vérét. A tejszerű köd mint egy hócsuszamlás beterít titeket és a bőrötökön apró vízcseppeket éreztek. A ködben a hangok tompulnak s rögvest nem látni semmit, csak az orrod hegyéig.
-Mester a vitorla bevonva!
-Jó akkor dobjátok ki a macskát!- adja ki a parancsot majd kisvártata egy nagy csobbanás majd az egész hajót enyhén megrántja a vaskos kötél amihez rögzítve van. De most hogy a vitorla nem tolja a hajót délnek a folyó meg észak felé folyik a hajó szép lassan magától megfordul. A feneke lesz dél felé és az orr északnak. Mindeközben kísérteties kötélropogás és halk gerendapattogás. Majd a ködben furcsa túlvilági hangok zaja tölti be a levegőt.
-Mi a manó!
-Szerintem pont az! -
-Csend legyen! – morran rájuk a fedélzet mester és mindenki csendben fülel.
A köd hanja

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

A lány oly mértékben elütött a matrózok hadától, mintha nem is ugyanazon világban léteztek, mintha egy teljesen más létsík szülöttei lettek volna. A tengerészek marcona férfiak voltak kérges tenyérrel, szebb napokat talán sosem látott gúnyákban és meglehetősen karcos humorérzéket kaptak isteneiktől. A szőkeség velük ellentétben szinte éterien finom volt mind megjelenésében, mind megnyilvánulásaiban. Mozgása kecses volt, a szép fejét mindig elegánsan felszegve tartotta karcsú nyakára vonzva ezzel a tekinteteket. Arcán mindig nyugalom és valamiféle kedves derű honolt, szépen ívelt ajkai mintha folyamatosan pajkos kis mosolyra húzódtak volna. Eleinte nem is nagyon mozdult ki a konyhából, mintha a csupa férfiak alkotta legénység megrettentette volna, csendesen és alázatosan dolgozott a hajószakács – egy alacsony és kövér, de jó kedélyű fickó – keze alá. Az étel nem lett finomabb, mint korábban, de rosszabb se, ha a finom hölgy nem is volt képzett szakács legalább nem vágta bele a kérges zöldséghéjakat a készülő ragukba. A hajószakács mesélt ugyan néhány dolgot újdonsült kuktájáról, de furcsa mód vonakodott igazán zaftos részleteket megosztani, mintha csak védelmébe vette volna a lányt és annak titkait. Néhány dolog azért kiderült. A Sylla nevű szépség az első napot szipogva töltötte, mivel kedvelt lovát Ifinben el kellett adnia, ami igazán sajnálatos volt, de a hátasok nem voltak egy folyami hajóra valók és ki sem tudta volna fizetni a szállítás és etetés borsos díját. Választékosan, sőt, időnként érthetetlen szavakat használva beszélte a közös nyelvet annak legtisztább, és mint ilyen akcentus nélküli formájában, ebből arra következtetett a jóravaló szakács, hogy a lány csakis egy erioni gazdag kereskedő vagy akár nemes sarja lehet, akit balsorsa rosszkor vetett Abaszisz forrongó földjére. A szakács azt is megtudta, és készséggel tovább is adta, hogy a szemet gyönyörködtető segédszakácsa nem tudott úszni, és erre igyekezett is felhívni mindenki figyelmét. Ha netán a vízbe esne szerencsétlen akkor bizonyosan legyen valaki, aki utána ugrik. Persze nem volt kétség afelől, hogy tucatnyian bármikor önként vállalkoznának erre a nemes és önzetlen feladatra. Elvégre mi lehetne férfiasabb és hősiesebb annál, mint egy fuldokló lány megmentése amint az csurom vizesen, testének idomaihoz tapadó finom kelmék béklyójában tágra nyílt szemekkel és pihegő ajkakkal vár egy erős karra.
A sok matróz fantáziáját foglalkoztató vágyálmok ellenére nem sokan voltak, akik egyáltalán észrevették, amikor a lány felsétált a fedélzetre. A közeledő sűrű köd és a környező erdők titokzatos hangjai kellő izgalmat biztosítottak ahhoz, hogy a sokat látott de babonás férfiak a tejfehér köd szövetét vizslassák, ne pedig a hátuk mögé tekintgessenek, bár néhányan így is megfordultak amint megnyikordultak a deszkák a lány talpa alatt.
Sylla tudatosan nem viszonozta egyik férfi pillantását sem. Hibátlanul eljátszotta, mintha nem venné észre a matrózok kéjsóvár nézését, a borostás arcélek rándulását, a kopott nadrágokban életre kelő és gyorsan növekvő domborulatokat. Ezek a férfiak idejük jó részében egymással összezárva a hajón éltek és dolgoztak, és bár kikötőkben szabadjára engedhették ösztöneiket, vedelhettek és szajhákkal szórakozhattak, de aligha fizethették meg olyan hölgyek szolgálatait, mint amilyennek Sylla maga is számított. Bár sosem találkozott olyannal, de Syllának teljes meggyőződése volt, hogy bármely alidari kéjrabszolgának nevelt ribanccal felvehette volna a versenyt, ha akarja. Ellana papnőivel ellentétben akadt már lányos dolga, és emlékei szerint nem kellett szégyenkeznie. Az persze, hogy valójában milyen színvonalú ligában is játszott itt vajmi keveset számított, ezek között a férfiak között egyetlen és végtelenül kívánatos nőként folyamatos veszélyben volt a tisztessége, csakúgy mint az élete.
A lány tudatosan élte az életét és nem rettent vissza attól, hogy megtegye, mit meg kellett tennie a túlélés érdekében. Nem ez volt a legborzalmasabb dolog, ami valaha történt vele, sőt valójában meg volt a dolognak a maga romantikája is. Biztosan tudta, hogy amíg betartja az egyezség rá eső részét addig a matrózok felügyelői tudni fogják, hogy nem engedhetik a lány közelébe az embereiket. Nem véletlen, hogy a kövér szakács keze alá került. Sylla biztosan tudta, hogy a jó kedélyű férfinak már régen nem működik a férfiassága.
Ahogy körülnézett a körülöttük örvénylő köd fehérsége a férfiak nedveire emlékeztette őt. Egy pillanatra mintha érezni is vélte volna az ízt a nyelvén. A kapitány magja karcosabb volt, de az első tiszt egy csinosabb fiatal férfi volt akinek még a mirigyei is édesebb nyirokkal szolgáltak. A lány elmosolyodott. Talán érdemes lenne szövetkeznie a fiatalabb férfival és hozzásegítenie, hogy ő legyen a kapitány. Akkor csak egy kényszerű szeretőt kellene kiszolgálnia és amíg tart ez a borzalmas hajóút addig is valódi privilégiumokat élvezhetne. Ez egy megfontolásra érdemes ötlet volt.
Sylla minden tulajdona beleértve a szép ruháit is a konyhából nyíló, ideiglenes szállásaként szolgáló kamrában pihentek, a lány ezúttal csak egy vékony bőrnadrágot viselt csizmával és egy blúzzal, mely felett még egy kis mellény nyújtott valamicske védelmet a levegőben repkedő vérszívó férgek ellen. A hőség elviselhetetlen volt, és hasonlóan a legénység minden tagjához Sylla is izzadt, selyemszálakkal átszőtt blúza nedvesen tapadt karjához és kebleihez. Bár a hajóra érkezéskor volt nála egy míves markolatú, szépen díszített tokban pihenő kard, de ezúttal fegyvert nem viselt. Hallotta a fenti izgatott pusmogást, a hajó azonnali lehorgonyzását és fordulását, és most aggódó tekintettel nézegetett ő is körbe, csatlakozva a matrózok fülelő csapatához. Türelme pillanatok alatt fogyott el, és egy bájos mosollyal a mellette álló férfihoz fordult.
– Bocsásson meg, jóuram! Ha jól emlékszem ön is csak utas, de talán tudja mi zajlik itt. Miért álltunk meg? – kérdezte, a hangja simogató bársonyként csendült, teljesen elütve a feszült várakozás és a sűrű erdőt meglepő fullasztó köd nyomasztó hangulatától.

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Víz. Nem az én lételemem, nagyon nem, de ennyi áldozat belefér. Volt már ennél rosszabb is, és minden bizonnyal lesz is. A munkát mondjuk kezdtem megszeretni, változatos edzésnek bizonyult a kabinban, karddal végzett, a munka arányában hosszabb vagy rövidebb vívó edzésekhez képest. A társaság sem volt rossz, én is értem és olykor még élvezem is a hajósok vaskos, durva, bár néha az ízlésemnek túl alpári humort, így az egymás ugratásába is hamar beszálltam... persze kizárólag csak szóban. A tockosoktól, "baráti szívatásoktól" távol tartom magam, és ezt az első adandó alkalommal először szép szóval, majd hatás híján egy jobbhoroggal nyilvánvalóvá is tettem. Ezzel - hála az isteneknek - ellenséget nem, viszont némi tiszteletet szereztem. Még szorosabbra vonta a kapcsolatomat a családom által csak aljanépnek tekintett hajósokkal az, hogy soha egy panaszos szót nem hallottak tőlem a munka miatt, sőt utashoz képest szokatlan érdeklődéssel vetettem bele a hajózás tudományának eme "alantas" részébe is. A hajón mindig magamon tartom rövid, széles kardomat, illetve durvábbik ingemet is, amely lassan tényleg csak munkára alkalmas. Éz a többiek részéről sokszor idézett elő furcsálló tekinteteket, de engem ez sosem zavart. Úgyis csak egyvalakinek akarok megfelelni, ő pedig ilyen apróságokon nem akad fenn...
A szőke hölgy jelenléte, hirtelen felbukkanása a fedélzeten vegyes érzelmekkel tölt el. A hajósoktól úgy hallottam, hogy nő a hajón balszerencsés dolog... legszívesebben figyelmen kívül hagynám a gondolatot és finom stílusú beszélgetésbe elegyednék vele, bár külsőmet tekintve lassan megkülönböztethetetlen leszek a matrózoktól, lévén viszonylag alacsony, 1,7 ynevi láb magas, vékony, szikár testalkatú. Rövid barna hajam és ápolt, borostánál alig hosszabb szakállam már a múlté, mindkettő gondozatlanul burjánzik egyre viharvertebb arcom körül. Ruháim közül szinte csak a rosszabbikat hordom már jó ideje, és bár esténként egy-egy vödör folyóvízben csak úgy, szappan nélkül kimosom, hogy hajnalban megszáradva felvegyem, hiába készült mind a világosbarna nadrág, mind a valaha fehér ing a legerősebb vászonból, amit találtam, mindkettő kezd lerongyolódni. Díszesebb ruházatomat, ami kényelmes, de erős bőr nadrágból, fényes rézveretes bőrövből, sárga ingből és a narancsszínű, hosszú csuklyás köpenyből áll, valamint faragott botomat puha bőrbe csomagolva, gondosan vízmentesen bebugyolálva a kabinban őrzöm, amióta csak a hajóra szálltunk. Egyszóval már szinte semmi nem különböztet meg a többi matróztól, talán csak az, hogy az általuk - és amúgy rendem és rokonaim által is - kedvelt tetoválásokból rajtam egy sem látható. Mindazonáltal a különös egybeesés, amely szerint a hölgy és a furcsa köd szinte egyszerre jelentek meg, a babona javára billenti a mérleget. Így bár a kellemes, bizsergő érzés az ágyékomban mást követel, mint a kötelességtudat, halkan és udvariasan így válaszolok:
- Hölgyem, mihelyst túljutottunk eme szokatlan helyzeten, készséggel és örömmel osztom meg önnel a részleteket, de mivel most nem tudok bizos magyarázattal szolgálni arról, mi is történik jelen pillanatban velünk, a saját biztonsága érdekében kérem, hogy legyen szíves visszatérni a hajó nagyobb biztonságot nyújtó belső tereibe!
Azzal előhúzom a kardomat, a bal ruhaujjamat pedig hátrarázom, hogy előbukkanjon az a karkötő-acélpánt, amely a belé karcolt, alapesetben szinte láthatatlan rajzolattól eltekintve oly dísztelenül fogja körbe a csuklómat, mint valami szökött gályarabét a letört láncú béklyó. Csak éppen én ezt a pántot büszkébben viselem, mint bármilyen színarany csecsebecsét. Aztán rövid koncentrációval megtisztítom elmémet a felhorgadó vágyaktól és az aggodalomtól, és félig lehúnyt szemmel a lehetséges veszedelmekre koncentrálok.

Tárgy: Re: A halál egy humoros nő! Csüt. Márc. 03, 2022 5:17 pm

A halál egy humoros nő! B11b513dae105bfc3e507adce6d1d938

A többi matróz is a kard után nyúl. A forróság után hátborzongatóan jegesnek had a köd érintése. De sokáig csak a hangokat lehet hallani. Az ember természete olyan, hogy kifárad a figyelme. A legtöbben húsz perc után már inkább csak frusztráltan egymásra nézegetnek. Majd a ködből apró fénylő kis lények fickándoznak ki. A küllemük leginkább apró gyöngyöket összefűző hajlékony fényes fonalakból áll. Vannak rövidebbek, hosszabbak és úgy tűnik Syllán és Ylmar-on kívül más nem látja. Ezt onnan lehet tudni, hogy hogy a matrózok konkrétan akkor se néznek rájuk ha egy éppen rákukackodott valamelyikük arcára. Látszólag nem ártalmasok, gyakorlatilag még át is siklanak az embereken majd a másik felükön kijönnek. Illúzió? Nos, ha az akkor borzasztó részletes. Hallucináció? Meglehet, talán mocsárgáz keveredett a ködbe, de nem érzitek a rothadással járó bűzt. Sőt, eső illatot éreztek. A matrózok azonban látjátok, elkezdenek laposabban pislogni, ásítozások futnak végig.
-Remélem nem tart sokáig…-jópáran imádkoznak a fátylas hölgyhöz. Itt ez még Freiglund történelmi tartományának déli része. Még mindig sokan hisznek az arctalan hölgyben csak megannyi neve és verziója van. Majd a ködben zene foszlányok kúsznak a fületekbe és szépen lassan hangosabb lesz.
A fénylények

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

A lány döbbenten meredt a férfira, aki elmulasztotta kifejezni a csodálatát, baljóslatú köd ide vagy oda. Sem szóval sem pedig egy epekedő vagy éppen elismerő pillantással nem adta jelét, hogy Sylla puszta jelenléte mennyire letaglózta volna, és ezek után hiába csendültek tanult főre utaló szavak, a lány szívében serkenő sértődöttséget már nem tehették semmissé. Sylla felszegett állal hátrébb lépett, mintegy maga elé engedve a fickót, miközben lopva végigmérte azt. Egyszerű ruházata és sok napos borostája alapján nem sokban különbözött a matrózoktól, noha legalább nem bűzlött úgy, és ez civilizáltságra vallott. A lány egészen a hajó bendőjébe vezető lépcsőig húzódott hátra és onnan figyelte amint a sok marcona férfi feszülten, kardmarkolatra csúszott ujjakkal vagy egyenesen meghosszabított falloszként maguk előtt tartott fegyverrel nézett szembe… a lustán kavargó köddel.
Eleinte még akadt némi feszültség a jelenet egészében, de ahogy telt az idő úgy vált az egész helyzet egyre nevetségesebbé. Sylla megfontolta, hogy magukra hagyja a sok megdermedt, a csavarodva áramló miazmát szemmel verő idiótát, de mégis maradt, mert a zsigerei mélyén ő is érezte a veszélyt.

– Karrg! – horkantott fel Sylla, amint ráébredt, hogy bármiféle bűbájos kis fénylő férgek is vették körbe őket azok a többség számára ugyan láthatatlanok, ugyanakkor mégis hatással vannak az egyre látványosabban bambuló férfiakra. Meglepetésében észre sem vette, hogy ösztönösen egy még a körülötte ásítozó matrózokénál is szőrösebb és szagosabb népség egyik tájszavát vette szájára, na nem mintha különösebb jelentőséget tulajdonított volna a dolognak. A levegőben tekergőző repülő medúzákra emlékeztető fénykígyók valóban furcsa és különleges látványt nyújtottak, és Sylla meglepődve konstatálta, hogy soha még hasonlóról sem hallott. Hiába ismert százszámra legendákat a Sheraltól északra és sorolta betéve az elmúlt ezredévek, sőt, történelmi korok csatái, birodalmait és hőseit, de efféle jelenségről soha nem olvasott egyetlen fóliánsban sem.

– Csak az fohászkodik az álmok úrnőjéhez, aki többé nem szándékozik a valóságban helyt állni – suttogta a lány a lankadó figyelmű férfiak mögött, a valószerűtlen zene hatására megborzongott. Készen arra, hogy bármikor a konyha és az ott rejtegetett fegyvere felé rohanhasson az egyetlen férfi felé fordult, aki láthatóan nem került még a sok kis fénycsimbók altató hatása alá.
– Bátor kardforgató, uram, hölgyek védelemezője! – szólt oda neki nem kevés malíciával a hangjában. – Hogyan fogsz megvédeni engem és ezt a sok málészájú álmoskát? Nem kellene dicső győzelmi dalokat harsogva éppen kardélre hánynod ezeket a pajkos kis csillagfarkincákat? Valami közeleg és én túl fiatal és szép vagyok ahhoz, hogy egy ilyen bűzös mocsárban ragadjon el a lápilidérc öreganyja! – ismertette motivációit remélve, hogy a kivont karddal ácsorgó fickó valóban képes lesz tenni valami hasznosat.

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Na ez érdekes. Eddig ezek a lények nem agresszívek, az altatás nem tűnik támadásnak. Ez vagy egyfajta táplálkozás lehet, vagy pedig valamiféle ismerkedési szándék, esetleg egyszerűen ezeknek a lényeknek a hatása az emberekre. Mindenesetre mivel nem érzek támadó szándékot felőlük, szépen lassan, óvatos mozdulatokkal elteszem a kardomat.
Aztán meghallom a zenét. Megtorpanok az éppen aktuális mozdulatom közben, majd lassan folytatom. A zene értelmes elmére, finom lélekre és kultúrára, a szép iránti igényre vall. Aki zenét képes produkálni, azzal valamilyen formában lehet kommunikálni. A felfedezés izgatottá tesz. Az alvó hajósokra ügyet sem vetek. Lassú mozdulatokkal a kabinom felé indulok. Amint beérek a hajó belsejébe, futólépésre váltok. Gyorsan összeszedem a felszerelésemet: a becsomagolt váltóruhát bedobom a tarisznyámba a gondosan lezárt tolltartó, pergamentekercsek és tintásüveg mellé. A másik tarisznyával együtt, amelyben a tartalék szárított étel, kulacs, tűzszerszám, takaró és a szintén üvegcsében levő só van, az egész pakkot a vállamra kapom és a még mindig bebugyolált botot a kezembe fogva felvágtatok a fedélzetre, az utolsó néhány lépésre lelassítva. Amikor a szőke hölgy mellé érek, ránevetek:
- Fantasztikusak ezek a lények! Mindent meg kell tudnom róluk!
Azzal szépen lassan elindulok a fénylények felé és az általam ismert összes nyelven (erv, pyarr, kyr) megpróbálom megszólítani őket:
- Kik vagytok? Értitek, amit mondok?

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

Sylla elképedve nézte, amint a férfi, mintha csak teljesen süket lenne, immáron hüvelybe dugott karddal elsétál mellette és eltűnik a hajótestbe vezető lépcsőn. Egy röpke pillanatig arra gondolt, hogy egy véletlenül kint hagyott kecses lábikóval úgy bokán rúgja a szemét alakot, hogy az orrát és pofáját laposra verve bucskázzék le a lépcső aljáig, de végül inkább eltekintett ettől a kis turpisságtól. Annak is akadt előnye, hogy a nyomorult végül magára hagyta a furcsa zene és a matrózokat álomba küldő fénynyalábok közepette. A lány alaposan körbepillantott és megnyugodva látta, hogy mindenki édes álomba szenderült. Két lábon álltak, egyik-másik néha tántorgott. Kíváncsi volt, mikor kezdenek el a fickók eldőlni, de addig is volt egy kis dolga. Ruhája alá nyúlt és karcsú ujjai ráfonódtak a keblei alatt, a köldöke felett nyakláncon lógó függőre. Hosszan az egyik közelben lebegő fénylényre meredt, majd suttogva senki által nem hallható szavakat sóhajtott.

Továbbra is a lejárat mellett álldogált, amikor a baromarcú visszatért a hajó mélyéről, kezében egy kelmébe bugyolált hosszú és keskeny tárgyat szorongatva. A fickó, mint valami agyalágyult vihogva szólt néhány szót hozzá, mintha nem épp az imént sértette volna vérig, majd teljesen valószínűtlen módon a fénypászmákhoz lépett és beszélni kezdett hozzájuk. Sylla megrökönyödve figyelte a jelenetet, és rádöbbent, hogy nagy a baj. Úgy tűnik egyedül maradt, az egyetlen még ébren lévő utas megőrült. Igaz, úgy rémlett neki, mintha látott volna valaki mást is aki nem a legénységhez tartozott. Hirtelen elhatározástól vezérelve ő is elindult a lépcsőn, megkeresni az ismeretlent. Hátha normálisabbnak bizonyul, mint a retardált odafent.

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Ha nincs reakció a szavaimra a lények részéről, akkor egy számomra is kockázatosnak tűnő dologra szánom el magam. Bár gyanítom, hogy a matrózok álmát - vagy legalábbis alvását - a lények érintése okozta, nagy levegőt veszek, fohászkodok egyet, megacélozom akaratomat és szabad jobb kezemmel kinyúlok és lassan, óvatosan, mintha egy félvad állatot próbálnék megsimogatni, megpróbálom megérinteni a hozzám legközelebb lévő lényt.

Tárgy: Re: A halál egy humoros nő! Kedd Márc. 08, 2022 10:11 am

A halál egy humoros nő! 1b91b46bc2a2da6771c84a798f724f23

Sajnos csak ketten maradtatok éberen, Mindenki más húzza a lóbőrt. A mókás az hogy mindet úgy teszik hogy közben talpon vannak fogják a kötelet vagy épp a fegyvereket. Sylla keresgél, de a hajóban is mindenki szunnyad. Ylmar kinyúl, hogy megsimizze a fénylényt és az izgága teremtmény békésen megpihen a kezén. Majd egy hang megszólal mögüle. A végtelenül nyugodt és kissé álmodozó hang nagyon hasonlít azokéhoz, akik az ópiumbarlangokban hadoválnak hagymázas sületlenségeket. Fogalmad sincs mikor került oda vagy, hogy épen hogyan. A teste ugyanúgy fényből van nem tűnik szilárdnak kissé átlátszó is. A ruhája a haja és minden körülötte finoman lebeg.
-Úgy tűnik nem az a hajó az…oh. Nektek aludnotok kéne.- mondja az alak. és eltűnődik. Hófehér hosszú haja van a ruháka fekte a szélén indigó csíkos ezüstöst hímzéssel rajt. Ránézésre olyan harmincnak tűnik de a tekintete olyan mintha végtelenül öreg lenne. A fáradt és megviselt tekintet még is egyfajta hideg lángban él. Emberinek tűnne, ha nem lenne két ragyogó boka szarv a fején. A kis lények úgy tűnik az ő kis kedvencei, mert lelkesen keringenek körülötte, mint megrészegült molyok a fény körül. Fegyver nincs nála csak egy legyező. Finoman Yilmar felé emeli a kezét, Sylla benn van a hajóban úgyhogy ő még semmit nem tud erről.

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Meglepődött, de boldog vigyorral fordulok az újabb látogató felé:
- Hála az isteneknek, hogy nem alszom! Csodálatosak ezek a lények! Mik ezek? Kicsoda ön?
Majd kissé észbe kapva folytatom:
- Elnézést kérek, udvariatlan voltam. A nevem Ylmar cwa Viniel és kutató vagyok. Megkérhetném, hogy meséljen egy kicsit önmagáról és ezekről a lényekről? Sosem láttam még hozzájuk foghatót, és be kell valljam, nagyon lenyűgöznek. És ami önt illeti, szintén nem találkoztam még önhöz hasonlóval, és az ön jelenléte is legalább annyira csodálattal tölt el, mint ezeké a kis lényeké.

Tárgy: Re: A halál egy humoros nő! Szer. Márc. 09, 2022 2:27 pm

A szellemalak kicsit elmosolyodik Ylmar szavaira bár látszik, rajta hogy kissé csodálkozik.
-Avauryn Samwarel.- mutatkozik be és egy pillanatig kíváncsian vár. Nem olyan nehéz felismerni ezt az arckifejezést, nagyjából olyan, mint amikor valami kevéssé híres ember a neve hatására várha hogy mindenkinek leessen a pehelytantusz hogy ő kicsoda. Annyi különbséggel, a szellemalak inkább csintalanul mintsem hatásvadász módon tekint. Majd a szellem alak békésen letelepszik lábait lazán meditáló pórzba hajtja és a köpenye belső zsebéből egy hosszú pipát vesz elő. Csontból van faragva, valószínűleg elefánt agyar. Megtömködi, majd az ujja végével apró parázs kél rajt. Szippant egyet és a füst, ahogy szál, a lények kicsit hátrébb lebbennek. A füst úgy tűnik riasztja őket. Enyhe gyógynövény illat kezd szétáradni a levegőben. Kicsit kellemetlen és keserű szag.
-Ezt úgy hívják, hogy nehéz szem, a helyiek nyelvén hovoug, a ködben tenyészik és a lények éberségével táplálkozik.- a kis fénylő valami, amire mutatott egy csavaros spirálszerű kukachoz hasonlít, pár centis az egész és lustán ficánkol, néha kitekeredik és a másik irányba csavarodik.
-Ez pedig ködlebernyeg, kirma, tudattalanul tenyészik az a vízben, de a legjobban a meleg párát szereti, teljesen ártalmatlan.- magyarázza az apró vizes papírcafatkára emlékeztető fénypászmára.
-Mindegyik másmilyen a formájukról lehet őket felismerni, az jobbára megegyezik. Fénylények… de.- mosolyog
-A jelenlegi megjelenésemben én is az vagyok. Két hete a két hold egyszerre fogyatkozott a nappal és úgynevezett indigó szemet formált. Igen ritka égi jelenség. Az ébresztette fel őket. Úgy vélem most már az egész világot elözönlötték a fénylények mindenhol. Nos… a varázstudóknak biztos főni fog a feje.- göcög és egy újabb füstfelhőt fúj ki. A lények, ahogy egyre távolabb menekülnek a szagtól, a köd egy kicsit tisztulni kezd.
-Van még valaki…- néz rád várakozva

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

A lány hiába járta és ellenőrizte végig a hajó folyosóit és kabinjait – már amelyeket nyitva talált és melyekbe be így tudott kukkantani – , nem talált senkit odalent. Valamely matrózt téveszthette össze egy utazóval. Sajnos a kapitány és az elsőtiszt ajtaját is zárva találta, pedig szívesen kihasználta volna az addó lehetőséget, és mindkét kanos fattyú tartalék csizmáját szívesen teletöltötte volna a hátrahagyott éjjeliedények tartalmával. Dolgavégezetlenül de felszerelkezve érkezett vissza a fedélzetre: saját szálláshelyéről magához vette díszes markolatú, elegáns kardját mely hüvelyét hozzáértő módon övére kötött. Harcias kifejezéssel bukkant fel a lépcsőlejáróból, és meghökkenve torpant meg.

Szép szemei keskeny réssé szűkültek, ahogy megpillantotta a fénycafatok ficánkoló csoportjai által körülvett emberi fényalakot. Sylla az idegenre meredt, elméje számító módon mérte azt végig. Nem ember, nem is holmi mocsárban dagonyászó hegyesfülű remete. Valami más, valami sokkal veszélyesebb. A tény, hogy a bolond botos öregember még mindig élt és a fényfickó pedig pékésen pöfékelt fénypipájából azért azt nyílvánvaló tette, hogy a legénység elaltatása után nem mészárló roham következett, mintha az idegen a hajó kifosztása és a legénység elpusztítása előtt még valamit meg akart volna tudni.

A lány jobb keze kardjának markolatára csúszott, kihívóan kis terpeszbe helyezkedett, és felszegett állal szólalt meg.

– Hogyan merészeltél álomvarázst küldeni a kíséretemre? Ily gyáva lennél, hogy csak horkolók ellen mersz hadakozni?

Tárgy: Re: A halál egy humoros nő! Csüt. Márc. 10, 2022 9:00 am

A szellemalak a harcias tekintetű Syllát megpillantva komiszul elvigyorodott főleg amikor az harci állásba vetette lábai majd rútul ráförmed.
-Oh, psszt. Ha ilyen mérgesen fintorogsz, az nem tesz jót a csinos arcodnak. A legbájosabb arcot is rút boszorkánnyá tesz és még hamar ráncos leszel tőle.- válaszolta a lánynak bosszantó vigyorral és ügyet sem vetett a kardra. Egy cseppet sem félt. Majd jóbbjára támasztotta arcát és hátra tűrte a fehér haját.-
-Egyébként sem én varázsoltam el a legénységet, hanem a hovoug.- mutatja maga köré szórakozottan és jókedvűen göcög. Majd Ylmar felé fordul.
-A hajósok manapság nagyon sokat feladnak az elveikből, ez már a második, hogy megtudom, egy lányt is felengednek. Egyébként én pont, azt a másik lányt keresem.- mosolyog.
-Csak meglógott megint...különös tehetsége van rá.- majd mélyen sóhajt és elnéz a távolba.
-Hiába, ha azt akarjuk, hogy a jóistenek ránk találjanak, akkor nem árt szépen kérni. –mondja mindezt úgy, hogy nem lehet eldönteni, kinek vagy épp miért mondta ezt a gagyi bölcselkedő közhelyt.

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Megütközve nézek útitársamra.
- No de hölgyem, kérem! Fegyverrel rontana egy kulturált beszélgetés kellős közepébe? Eddig azt gondoltam önről, hogy nemeshölgy. Kérem, ne rombolja le elmémben ezt az önről alkotott képet! Sokkal inkább illik a magafajta szép hölgyhöz a civilizált, sőt kulturált viselkedés, mint egy vérgőzös barbár képe. Inkább jöjjön, ismerje meg ön is... Avauryn Samwarelt, ha jól emlékszem a nevére. Igen érdekes egyéniségnek tűnik. Ami pedig a hovougot illeti, rendkívüli lény lehet, a magam részéről szeretném jobban megismerni mindkettőjüket.
Visszafordulok Avauryn felé.
- Mondja, kedves Avauryn... ha meg nem sértem, ön miféle nemzetségből származik? Sokféle néppel találkoztam már, de ha jól sejtem, az ön népéhez még nem volt szerencsém. Illetve megköszönném, ha erről a hovougról is mesélne egy kicsit. Mágikus úton létrejött lény vagy természetes úton alakult ki? Milyen értelmi képességekkel rendelkezik? Milyen módon szaporodik? Kérem, meséljen magáról és róla, minden érdekel önökkel kapcsolatban!

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

Az öreg locsogása és méltatlankodása nem is érdekelhette volna kevésbé a lányt, hisz honnan is tudhatta volna szegény bolond, hogy mit is jelent valójában a civilizált lét? Kyria volt minden kultúra valódi hordozója, és még ha a fiatal istenek közül néhány fel is ért a történelem viharában eltűnt Birodalom egykori és néhány máig is félt kyr isteneihez, de alig maradt olyan hely a kontinensen, ahol a mai napig civilizáltnak lehetett tekinteni a fennálló társadalmakat. A fényfickó szavai ellenben valamit megmozdítottak a lányban. Lekezelő, sőt egyenesen sértő volt a mód ahogy hozzá szólt, ugyanakkor az idegenben volt annyi valódi kulturáltság, hogy még eközben is bókoljon. Sylla tudta, hogy csinos az arca, és meg is követelte, hogy erről mindenhol és lehetőleg mindenki gyakorta megemlékezzen. A bosszantó vigyor ráadásul vonzóvá tette a fickót, függetlenül attól, hogy könnyen lehetett annak nem is volt anyagi teste, amellyel szeretkezni lehetett volna. A lány tudta, hogy a vágyak és sóvárgás hatalma gyakran sokkal nagyobb, mint a hús kielégüléséé, így hát elhessegette a gondolatot.

Visszább véve kissé harcias kiállásából kényesen nyávogott egy rövidet, majd visszavonulót fújt. Részben legalábbis.

– Awuryen, jól értettem? Ismertem egy ilyen nevű férfit, halász volt a tiadlani partoknál. Óriás ráják zabálták fel egy reggel amikor részegen a vízbe esett a mólóról. A rokona talán? Netán a szelleme? – kérdezte ezúttal bűbájos hangon és édes mosollyal.

Tárgy: Re: A halál egy humoros nő! Szomb. Márc. 12, 2022 6:39 pm

A sejtelmesen derengő fényalak kedvesen mosolygott a lelkes Ylmarra . Most aztán győzhetett válaszolni a számtalan kérdésre.
-Nemzettségből? Úgy nézek én ki, mint aki él? –kérdezi szórakozottan és akarva vagy akaratlanul kitért a kérdés elől. .
-Nem nem, a fénylények teljesen természetesek és mindeddig is itt voltak, csak nagyon kevesen látják őket. Különleges érzékenység szükségeltetik hozzá és nem kevés törekvés, hogy halandó lássa a fénylényeket, hiszen azok voltaképp egyfajta tudat lenyomatok. A létezés nagyon mély dimenzióin szunnyadnak álltalában. Ha kicsit koncentrálsz magad is megfigyelheted, megjelennek mind a mentális, mint az asztrális síkon, de fizikai testtel csak nagy ritkán jelentkeznek. Ám ettől függetlenül pont ugyanúgy hatással vannak az életre, mint bármi. Az apró dolgok jelentőségé elképzelhetetlenül nagy! – Majd Sylla csavaros burkolt fenyegetésével fűszerezett sértegetésére felpillant az égre. Összeteszi a kezét mintha imátkozna.
-Ha csak egy halász lennék, a ráják vacsorájának lenni tökéletes vég lenne számomra. – Majd sóhajt és jól láthatóan egyáltalán nem vette a szívére, hogy elsőre nem sikerült megtanulni a nevét majd megint Ylmar felé fordul szórakozottan.
-A fehérnép nem tudja az illemet, még ellenségek közt is illik bemutatkozással bemutatkozásra válaszolni, ha más nem azért, hogy tudjam, mit írjak a sírjára. Mi lenne, ha eztán úgy szólítanánk, hogy lápi banya. Azok ilyen megátalkodottak, ráadásul honnan tudjam, hogy azt a szép arcot nem lopta e pont, mint a banyák. Sötét lelkű nők mindegy milyen szépek, ha a szeme olyan mint egy kiszáradt kút. Nézed nézed, de enyhet nem találsz benne csak gyötrelmet. Hajh de jó, olykor átok máskor áldás túlleni a testi léten. Nehéz eldönteni irigylem e kegyelmed vagy roppantul sajnálom.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

Egy kifejezetten dühös, gyilkos mérgét véletlen saját nyelvébe ürítő puffogó vipera autentikusan idegborzoló hangkészletének néhány másodperces szimfóniája hangzott fel, amint Sylla köhögni majd tátogni kezdett az elhangzott, vérlázítóan illetlen szavakat hallva. Ettől függetlenül viszonylag hamar visszanyerte uralmát arckifejezése és hangja felett, és amikor szépen ívelt ajkai elváltak egymástól szavai ismét édesen búgtak.
– Gondolom a halállal együtt jár a rövid távú emlékezet kóros megzápulása. Nekem senki sem mutatkozott be, bár történt egy bátortalan, harmadik személyhez köthető kísérlet a kísértet bemutatására. Minden civilizált országbéli protokoll és etikett módozat szerint adott helyzetben a bemutatást végző úriember dolga lenne mindkét fél tiszteletteljes megnevezése. Önök, uraim, nem többek mint mocsárgázokat felböfögő, közönséges, és az alapvető etikettet hírből sem ismerő koszos parasztok. A tetteik minden szónál ékesebben beszélnek. Mindezek tetőzéseként különösen szomorú értelmi ficam meglétét jelzi az, ha egy mocsári ködben derengő, létezésének helyszínéül egy lápfolyó fojtogató ködjét választó beszélő hulla végtelen együgyűségében másra próbálja kiterjeszteni saját lápi illetőségét. Őszintén és mélyen erős szánalmat érzek amiért egy ilyen rothadó bűzkatlanban sikerült az örökéletet élvezni, sajnálatot annál kevésbé. Talán ideje lenne eltakarodni a kis nyomorult fénygolyóival egyetemben, kedves uram, hogy egy kicsivel aktívabb legénységi hozzájárulás eredményeként tovább hajózhassunk. Ne aggódjon, nem fogom senkinek sem elmesélni a nyomorát, biztosan nem tehet róla, hogy éppen egy ilyen undorító helyen sikerült megpusztulnia hogy aztán utazókat zaklathasson.

Tárgy: Re: A halál egy humoros nő! Szer. Márc. 16, 2022 9:52 am

Avauryn Samwarel oldalra majd felpillantott.
-Hm, ez nem állja meg a helyét hölgyem, hiszen az imént még ugyan helytelenül is, de megszólított. –Veti ellen észérveit a szellem.
-S a bemutatásra való igény ugyan talán jogosnak tekinthető lenne, amennyiben Ylmar úr úgy érzené, hogy ön a társaságának része. De mivel mi békésen társalgunk, ön meg még kardot is rántott, így nem várhatja el, hogy bemutassák. – javított ki kedvesen, majd végig néz a matrózokon. Egy kicsit tűnődik. Majd a pipáját ráüti a fedélzet deszkájára és az egész hajón finom remegés fut végig. A lágy hullámok megborzolják a folyót is.
-A fénylények nem fognak eltűnni, se én. Ugyan nem élek abban az értelemeben, mint mondjuk ön, de nem is vagyok halott. Mint mondtam egész Yneven ilyen a helyzet.- majd a következő pillanatban Sylla úgy ahogy van, mindenestül átlényegül. Tökéletesen átzuhan a hajó fa részein, mintha anyagtalan lenne. Igen rémisztő élmény, amikor látod, a testelteden csak úgy átrohannak a dologok. Hiába kapálózol, a kezed úgy suhan át mindenen mintha levegő lenne. A még inkább vérfagyasztó az az, hogy csak most veszed észre, hogy a tested a hajón maradt, és szépen szuszikál, ugyanúgy, mint a többi hajósé. A zuhanást a vízfelszín állítja, meg és úgy huppansz, rá mintha egy puha membrán lenne és járni tudsz rajta, mint a vízi pók. A szellemalak nincs veled, ott van a hajón és a tested felé sétál, de nem látod pontosan mit csinál, mert magasabban van. Addig is míg te odalenn vagy a folyó felszínén nyüzsgő kis fénybogarak szeretnének közelebbről megismerni.

Ylmar.

Miután Sylla lezuhant a fényalak elsétál Sylla teste felé. Most már te is látod a saját tested. Alig egy karnyira húzza a lóbőrt.
-Na? Megöltelek benneteket vagy nem? Fogós kérdés!- göcög szórakozottan. Majd az ingzsebéből fog egy kis követ, egy kis tintát, egy pár csepp vízzel dőzsölgeti és egy szép nyestszőr ecsettel felitatja a tintát, majd Sylla arcára mókás dolgokat rajzol nagyjából, mint egy csintalan kisgyerek.
-Nagy szerencsétek, hogy én nem egy folyami bíró vagyok. Az aquir fajzat már biztos széttépett volna titeket. – Majd tűnődik.
-Őt megerőszakolja és megöli és talán még meg is eszi… nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Felemelem a hangomat, hogy mindketten hallják, amit mondok:
- Mindkettőjüktől elnézést kérek, alighanem valóban túlságosan elragadott a lelkesedés és megfeledkeztem az illem szabályairól.
Útitársam Sylla úrnő... sajnos a nevén kívül magam sem tudok sokkal többet róla, utunk során kevés alkalmam volt beszélni vele, lévén hogy én többnyire itt kint a fedélzeten tevékenykedtem, míg ő a hajó belsejében tartózkodott az út java részében. Kérem, Samwarel úr - megfelelő önnek ez a megszólítás? -, legyen kegyes hozzá, haragja legalább annyira nekem szólt, mint önnek, és bizony enyém a szégyen, hogy nem alaptalanul. Mindazonáltal ezennel legmélyebb sajnálatomat és őszinte bocsánatkérésemet szeretném tolmácsolni önök felé, és ígéretemet, miszerint a jövőben törekedni fogok arra, hogy ezt a hibát többé ne kövessem el. Ugyanakkor a helyzet szokatlan mivolta további kérdéseket vet fel bennem. Jól értem - fordulok Avauryn felé -, hogy ezek szerint ön alapvetően nem rendelkezik olyan anyagi testtel, mint mi - mutatok a földön fekvő és alvó korpuszomra -, hanem valamiféle szellemi természetű lény? Tanulmányaim során már találkoztam különböző asztrál- és mentálszellemekkel, valamint testetlen élőholtakkal, illetve humanoid lények szellemével is, amelyek a halál után, felszabadulva a fizikai test korlátai alól elindultak az újjászületés felé... de ön egyik típusra sem hasonlít. Minek köszönhetem a megtiszteltetést, hogy láthatom önt és a hovougot?

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

A lány csak dühösen vállat rántott a fényfickó okoskodását hallgatva, szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy az üres locsogás csak a nyomorult szóbárpajbéli vereségét volt hivatott leplezni, látta már ezt a reakciót ezer alkalommal. A nyájas beszédű bolond öreg túlságosan is mázas szavai és alantas szabatkozása hasonló módon idegesítette a lányt. Ezen két teremtmény viselkedése oly mértékben értelmetlen volt, hogy az majdnem fizikai fájdalmat okozott Syllának, nem volt hozzászokva az efféle, praktikumot teljesen mellőző és megítélése szerint sehová sem vezető okoskodáshoz. Sajnos azonban a tények makacsul fitos orra alá tolták magukat: a legénység szundíkált és fénypamacsok fesztiváloztak a fedélzet felett. Mielőtt újfent válaszolhatott volna a jóképű fattyú tett valamit, és a következő pillanatban a lány méltatlan helyzetben találta magát.

Sikoltva zuhant és rémült nyögések közepette landolt a vízfelszínen. Remegve nézett körbe és őjfent düh lángolt fel benne amint a fickó a testéhez lépett, biztos volt benne, hogy zaklatási szándékkal teszi mindezt. Nem értette mi történik vele, de abban most már legalább biztos volt, hogy részint jól ítélte meg a fényfickót. Az veszélyes volt. Sajnos nem várt hatalommal is bírt és arcátlanul élt is erejével, azaz úgy viselkedett, mint bármely despota. Sajnos kései felismerés volt ez, de remélte, hogy még nem késő. Talán még lesz lehetősége változtatni a stratégiáján és őrült hatalmasságként kezelnie a rohadékot. Előtte azonban fontosabb dolga is akadt: túl kellett élni. A felé mozduló fénygömbök megrémítették, összeszorított szájjal próbálta meg elkerülni őket, miközben matrózokat keresett. Ha velük is ugyanez történt akkor itt kellett volna lenniük a vízen.

Tárgy: Re: A halál egy humoros nő! Szomb. Márc. 19, 2022 10:20 am

Avauryn felvonja a szemöldökét és nagy csodálkozásában még a Sylla arcának kidekorálásában is megáll, pedig nagyon lelkesen kezdett neki.
-Bocsánatot kérni olyasvalamiért, amit nem gondolsz komolyan, jellemtelen dolog. Az ember háta nem fűszál. Az úriember nem egy üllő. Az úrhölgy pedig nem fúria.- mondja neked teljesen komolyan.
-Az anyagi testem elporladt úgy őőő.- felnéz az égre és gondolkozik.
-Úgy nyolc és tíz ezer év között valahogy…de nem vagyok biztos benne, mert ami azt illeti csak két hete tértem magamhoz ugyanúgy, mint a fénybogarak és csupán a csillagok alapján becsültem meg. Valaha volt testem, bár természetes? Az nem igazán voltam sosem.- göcög magának ízesen.
-Azért a reinkarnáció nem ilyen egyszerű ám.- vigyorog, majd végül megelégszik a pingált bajusszal és fekete karikákkal a lány szeme körül. Majd odamegy a hajó korlátjához, hogy lelessen. Látja, amint Sylla az élet halál harcot vív a fénybogarakkal. Azok a lány legnagyobb igyekezete ellenére is szabadon átsiklanak a fénytestén, vagy hát talán ez a lelke lehet? Bárhol, ott is ahol kellemetlen és illetlen. Sylla érzi a kis fickándozó mozgásukat, sőt azt is érzi, hogy mintha éhesek lennének, de ez az éhség nem valamilyen anyagi dolog felé irányúl. A táplálékuk sokkal inkább valami szintén anyagtalan dolog lehet. Minél jobban kapálózik a lány, annál jobban belepik a furcsa kukacok és bogarak. Nos a legtöbb finom hölgy már illedelmesen elájult volna a shocktól ami éri. Már egy patkány vagy egy nagyobb pók is elég erre, de egy felhőnyi villodzó és ficánkoló lábakkal és szemekkel valószerűtlenül kitömött raj biztosan eléri hogy a kedves hölgyek agya elfüstöljön. A szellem odakönyököl a korlátra és gonosz tekintettel nézi a veszett küzdelmet és hallgatja, ahogy a lány édes kis nyafi hangon sikongat néha. Láthatóan roppant mód élvezi Sylla bosszúságát, míg ő igazán érzéki hangokat ad ki. Már kinyitja a száját és megsimítja az állát.
-Ha segítek neki, akkor végleg elkönyvel alávaló arrogáns gonosz kappannak. Ha nem segítek neki, hm…Talán jobb velejéig gonosznak mutatkozni és hagyni, hogy magától jöjjön rá. Akkor őszinte szívvel gyűlölhet. Vagy jobb, ha belülről facsarja a tudat, hogy elviselhetetlen boroszkány léte ellenére még sem hagytam túl sokáig szenvedni? Hmm -tűnődik hangosan. Tűnődését persze odalenn is hallani.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

A megrettent lány minden egyes alkalommal, amint egy fénypamacs áthatolt a testén felsikoltott és reszketve próbált odébbpenderülni, de a fénylő kis dögök túl sokan voltak, egyszerűen nem tudott mit tenni ellenük. Bármilyen kellemetlen is volt az érintésük és az a természetellenes érzet, amint a lélektestének a mélyén ficánkoltak, úgy tűnt kárt nem okoznak, bár ehhez a felismeréshez több percnyi szűkölő sikkantgatások sorozata után jutott csak el a kiszolgáltatottan szenvedő Sylla. Azonban bármilyen kellemetlen és megalázó is volt a lényecskék intim játszadozása eljött a pillanat, amikor Syllának sikerült úgy ahogy lenyugtatni magát. Valójában még arra is sikerült magát rávennie, hogy az alhasán átsurranó csiklandozó mozgásokat elkezdje kezdetleges gyönyörként érzékelni. A túlélés érdekében réges rég megtanulta hogyan csapja be saját testét és lelkét és hazudjon magának örömet oda, ahol a valóságban csak megaláztatás és kín létezett. Kitanulta a szerepjátszás magasiskoláját és képessé vált fátyol mögé rejteni undorát és fájdalmát. A fénylények éhsége és petefészkét, méhét és vagináját megszenségtelenítő játszadozásuk elhanyagolható kellemetlenségnek tűnt például ahhoz az esethez képest, amikor az a karvaj orrú, arisztokrata bestia izgalmas ötletnek gondolta, hogy a konzumhölgyként felfogadott Sylla közösüljön kedvenc udvari orkjával. A világ minden szenvedése és gonoszsága válhatott örömmé és nagylelkűséggé a megfelelő viszonylatban.

Így aztán amint a fényfickó Syllának is címezve előadta morfondírozásnak hazudott ajánlatát a lány kapva kapott az alkalmon. Az erőviszonyok már tisztázódtak, és egyelőre nem tehetett mást, mint behódolt a nálánál nagyságrendekkel nagyobb hatalomnak.

– Kérem.. ahh... Samwarel Úr, kérem fogadd... aaaooohhhh... bocsánatkérésemet! Hibáztam! Engedd meg, hogy... – halt el a szava és karcsú teste hevesen megrázkódott amint egyszerre tucatnyi lény hatolt át a testén valósággal felrobbantva érzékeit, de gyorsan ismét összeszdte magát – hogy megmagyarázzam! Kérlek... ggrrrrr... adj esélyt! – könyörgött fátyolos, rövid sikolyokkal és nyögésekkel díszített hangon.

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Odamegyek a korláthoz Samwarel mellé és teljes testtel felé fordulok, úgy mondom.
- Samwarel úr, a bocsánatkérést teljesen komolyan gondoltam. Hibáztam, és úgy gondolom, hogy a hölgy most részben az én hibám miatt szenved. Nem tagadom, hogy ő sem viselkedett teljesen úrihölgyhöz illően, de úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy én vétségemért más kapja a büntetést. Ezért kérem, hogy segítsen a hölgyön. A kulturált lényeket az különbözteti meg az állatoktól, hogy képesek vagyunk felülemelkedni az indulatainkon és kegyelmet gyakorolni azokon, akiknek sorsa a mi jóindulatunkon függ. Továbbá pl ha hagyja szenvedni a hölgyet, azzal nem tanít neki semmi újat, legfeljebb azt, hogy miért legyen oka gyűlölni önt. Ha viszont segít rajta, akkor nemcsak emberségből és nemeslelkűségből ad neki leckét, hanem abból is, hogy a számára ismeretlen dolgokat és személyeket ne könyvelje el azonnal rosszindulatúnak és ellenségesnek, illetve azoknak is adja meg a kellő tiszteletet, akiknek nem feltétlenül gondolja, hogy kijár. Azt nem mondom, hogy az is múlik a döntésén, hogy potenciális barátot, szövetségest vagy ellenséget szerez a személyében, mert ahogy látom, hatalmunk az önéhez képest elenyésző, viszont mivel ön azt állítja, hogy közel tíz évezred kimaradt az ön életéből, mi jó szolgálatot tehetünk önnek azzal, hogy amennyiben érdekli, kipótolhatjuk az adott esetben hiányos vagy nem korszerű ismereteit a jelenlegi világról.

Tárgy: Re: A halál egy humoros nő! Szomb. Márc. 26, 2022 1:14 pm

Avauryn Samwarel a korlátról figyelte Sylla reakcióját. Majd ahogy figyelte és hallgatta a sivalkodást úgy emelkedett felfelé a szemöldöke enyhén hitetlenkedve. Majd gonoszan elvigyorodott.
-Hmmm- majd a kezével finoman beborította az arcát. Egyértelműen balkezes. Bal kézzel varázsolt, bal kézzel tartotta a pipiát és bal kézzel fejezte ki szörnyű agyfaszát, amikor látta, hogy Sylla tulajdonképp még élvezi is a nevelő célzatú „kinzást”
-Egek! Hová tart ez a világ?- dörmögött magának a bajusza alatt, majd Ylmart csak elhessegette.
-Nem szabad túl finomnak lenni, mert sokan a kevésséget összetévesztik, a hülyeséggel- mondja, csak neki majd az égre pillant.
-Nyugodj le, gondolj arra, ahogy felvonod a mentális védelmed. Tudod te is őket uralni. Lélegezz mélyet… és a kisugárzod a nyugalmat és az akaratot. Az olyan nekik mintha tűz venne körül. A legtöbben megégnek, ha túl közel jönnek. – szólt le fennhangon, hogy a lány jól érte a lelki tanítást.
-Hehe!- vigyorgott, ahogy Ylmar próbálkozott meggyőzni arról, hogy végül is ő mi hasznot lát kettejükben és miért is kéne kesztyűs kézzel bánnia velük.
-Igazából annyira nem akarom tudni, mi van a nagyvilágban. Egyrészt, mert nem illene beleavatkoznom, ha megtudom az egy rossz kisértés, ami furdal. Másrészt nyugalom! Senki nem fog meghalni semmiben. Hisztérika kisasszony összeszedi magát mindjárt.- vigyorog, majd orrával lefelé bök.
-Viszont van, amiben segíthetnétek.- mondja, majd megvakarássza az állát.
-De nem oly egyszerű, no meg-kihúzza üres zsebeit. –mókás képpel
-Nincs is sok minden, amit adhatnék. Bár hisztérika kisasszony biztos örülne neki! –göcög ízesen majd komolyra fordítja a szót.
-Kellemetlen téma. Evilági maradványaimat kellene elpusztítani.- vigyorodik el.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

Sylla teste egy tüzelő nősténysárkány legvadabb felkínálkozását megszégyenítő kígyózással, gyönyörbe oltott kínnal szenvedte a fénylények kíméletlen forgatagát, de a halott fickó szavai elérték őt. Döbbenettel vegyes szégyen futott át rajta, mert ha igaz volt, amit a másik mondott, akkor valójában saját magát tette lóvá és alázta meg. Ez rossz hír volt, bár öröm volt az ürömben, hogy a megszégyenülésének egy évezredek óta hallott pasin kívül csak a ketyós vénember volt tanúja, márpedig ennél aligha kívánhatott volna kevésbé szignifikáns közönséget. Igyekezvén elkapni a fényhapsi pillantását egy szempillarezegtető, szende hunyorgással köszönetet mondott annak, majd megpróbált koncentrálni, és szellemének minden erejét az akaratába koncentrálni. A pajzán fénylényeknek a szellem ereje kellett, márpedig Sylla szellemét is uralni tudta, nem csak érzelmeit. Bár az odafönt zajló beszélgetéshez neki is volt köze, de ahhoz előbb meg kellett szabadulnia kínzóitól és lehetőleg a testébe is visszatérnie.