A halál egy humoros nő!

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Magam is megpróbálkozom az instrukciók alapján a kis fénylények uralásával, bár inkább csak kíváncsiságból, kísérletképpen, mint konkrét szándékkal. Amikor azonban Avauryn elmondja a kérését, az eredménytől függetlenül abbahagyom és odafordulok hozzá.
- A magam részéről szívesen segítek, de ezzel kapcsolatban lenne kérdésem. Gondolom valamilyen szinten az ón evilági maradványai - az állapotát leszámítva- úgy néznek ki, mint ahogy önt látjuk? Merre találhatók? A maradványok elpusztítására tett kísérlet közben számíthatunk valamiféle ellenállásra?

Tárgy: Re: A halál egy humoros nő! Szomb. Ápr. 02, 2022 1:01 pm

A fénylények szépen eltávolodnak Syllától. Még mindig kukackodnak, de már jó karnyi távolságra, s idővel oszladozni is kezdenek, mintha semmi érdekes nem lenne a közelben. Ez a trükk Ylmar közeléből is jelentősen elriasztja a lényeket és a környezetük letisztul a fénylő kis bogaraktól. A különös látogató végül ledobja a kötelet. A lány érzi, hogy a dolgoknak újra van matériája körülötte, s most már fel tud mászni a kötélen. Ám a tapintás kicsit még mindig bizonytalan, kicsit olyan mintha minden zselés lenne és nyúlós. Hogy pontosan hogyan is működik ez a dolog, még azért hagy néhány kérdőjelet maga után. Mikor Sylla felkászálódott látja saját testét jobbára sértetlenül. De az alávaló gazember bajuszt és monoklit festett tintával az arcára. A galád!
-Nos úgy fog kinézni, mint egy múmia, jégkoporsóban van zárva, sötétség veszi körbe az egyetlen fény forrás pont az a nyavalyás test lesz. A tárgyakhoz ne nyúljatok hozzá! Merre található? Nos, ez egy jó kérdés. Elvileg En’darun romjai alatt kéne legyen a mauzóleumban. De ha ott lenne, nem lenne vele gond, mert biztos vagyok, hogy rendesen átkerültem volna a túlvilágra és nem válik belőlem szégyen szemre szellem. De mivel itt vagyok, a test biztos, hogy nem ott van, de hogy pontosan hol azt nem tudom.- vallja be őszintén és megvakarja a homlokát.
-Imigyen, hogy milyen az ellenállás, nem tudok referálni. Ha szerencsétek van a létezésemre már senki se emlékszik az élők közül. Ha netán még is lenne valaki, aki emlékszik, nos az baj. – mondja komolyan.
-Gyanítom, olyan dolgok, amik abból a korból származnak amikor én éltem roppant sok problémát tudnak okozni a jelenben. A legjobb lenne sikkesen megszabadulni tőlük.- vigyorog.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

A lány nagyokat sóhajtva emelkedett vissza a hajó fedélzetére és nem győzött újra és újra körbepillantgatni, hátha néhány fénypamacs mégis csak úgy döntene, hogy követi és az altestébe hatolva kéretlenül további izgalomba hajszolja. Megnyugodva látta, hogy nem ez történik, lelki összeszedettségével sikeresen lerázta a bosszantó kis nyomoroncokat. Bár nagyon is szíven ütötte az a fajta cinikus flegmaság, amivel a most már önbevallása szerint is autentikus hulla fickó szépséges arcát elcsúfította, de a rajzolt foltok és vonalak még mindig a legjobb dolognak számítottak, ami az utóbbi időben abúzus jellegel történt vele. Összeszorítva szépen ívelt száját kényszerítette magát, hogy ne mondja ki a szavakat, melyek ajkára tolultak volna, és megpróbált visszalépni saját testébe remélve, hogy visszanyerheti normális önmagát. A fickó fizikai testére vonakozó monológot csak fél füllel hallgatta, sokkal jobban fogllakoztatta az, hogy ismét egyesülhessen legféltettebb kincsével.

Tárgy: Re: A halál egy humoros nő! Kedd Ápr. 05, 2022 8:08 am

Sylla hiába igyekezett azon, hogy visszalépjen anyagi porhüvelyébe. A kísérlet meghiúsult. Hiába feküdt bele, nem tért vissza. Hiába böködte nem tudta komolyan megmozdítani. Bár a lány érzi, hogy meleg a szív ver, a test lélegzik csak épp semmi egyéb hatással nincs rá. Ahogy a szellemalak nézte Sylla ügyködését hümmögött egyet.
-Mindjárt visszakapod.- ígéri neki.
-Induljatok keletnek, fel az Ivaokén, meglátjátok az ősi kikötőt. A pöfetegtől nem kell félni. Az a tapasztalatom, hogy az emberek a testen kívüli élményeiket hajlamosak betudni hagymázas lázálomnak, majd jól megfeledkeznek arról, hogy mi is történt. És akkor semmi értelme nem volt egy ilyen harmadik típusú találkozásnak.- göcög Ylmar felé fordul, mert ő eddig komolyabban figyelt rá.
-Az ehhez hasonló különös dolgok nagyon meg fognak szaporodni. Amikor ébren vagytok látni fogjátok a fénylényeket…jobbára. –Majd a matrózokra mutat.
-Ők mind jelen voltak, csak nem olyan érzékenyek és ha kirántottam volna a lelküket a testükből azt komolyan megszenvedték volna.- Vigyorog.
-Ha felébredtek, egyből kössetek csomót az övetekre, különben később biztosra fogjátok venni, hogy ez csak egy látomás volt. Egy zagyva álom semmi más.- Majd archaikus nyelven varázsolni kezd.

- De de nem kell félj e’tők,
Feje tök helyén marad.
S erre nemes’kyr, s arra is vanír.
Te’róni hatalmas, kimondta!
Látni a jelet mindenben,
Kő szól, ég szól.
Zeng az univerzum hangja.

A karma akar’ma.
Hely, s tudatpozíció,
Felnyílt pár magasabb dimenzió.
Ura int, álmod’ott!
Kis is’ten holott
Réges rég halott.
A téridő helyreáll,
Az idő nem lineál.

Eme két kobak,
Legyen most’ten
Igen igen okos!- Majd csettintett és dúdolt csendben. A fénylények megbolondultak tőle! Majd rövidesen egy másikba kezdet, amit már énekelt is érzitek, hogy az elmétek mintha akkorát tágult volna, hogy a szemetek ketté áll és a fények kavarognak és összeolvadnak, leolvad az égbolt is. Ez egy jó kis utazás!

Égni örökre!
Rődre, nem zabos!
Morigan, a humoros!
Isha a szép!
Fehérapó bölcselegj.

Rődre kiálts akkorát,
Remegjen az egész égbolt!
Égni ragyogj odafenn,
Kél minden ember fényedre.
Morigan, páncélra válthat fátylat.
Kuncog a sok bolondon, ki nem tudja.
Isha néha rettentő, de csak szépet mondj.
Gyermeke az egész erdő.
Ata nehéz. keblén gondolkozik,
Hogy lehet ember fia igy eltévelyedett.
S talán gyűlölni tanult, méltó emberség helyett.

A fények kakafóniája elsötétedett. Olyan nehéz hirtelen minden. Nehéz a légzés, borzasztó súlyos minden tag. Kicsit hasogat a fej, s fáj a mélység, felfelé és lefelé. Nehezen mozdul, irdatlan nagy az anyagba zsúfolt erő, s hirtelen nehéz túllendülni ezen. Nyögések, morgások másmerről is. Zúg a folyó, pattog a kötél. Álmotokban egy fura figura jött hozzátok. Sylla mérgében még remeg is, arcán a tinta ábra. Ivaoke, kelet. Erős a vágy húz ez irányba. Bizsereg a lélek tőle.
-Mi a redva?
-Az a hétszentségit megfeneklettünk.
-Hét nyavaja, ördög és pokol ebbe a az istenverte mocsárba. Hogy pont erre kellett fújnia a lápi ködöt.
-Ne pörölj, mind élünk! Inkább adj hálát!
-Dologra emberek, remélem kimozdul a bárka, nem akarok a lápi banyával találkozni. Hallottátok, hogy kettétépett egy toroni hajót is. – majd mindenki azon dolgozik, hogy a nádasba futott hajó kimozduljék. Pedig ledobták a macskát, a hajó még is arrébb ment.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

A lány csalódottan vette tudomásul, hogy a teste, egyelőre, nem óhajtja őt, és így sajnos nem is nagyon tudja saját kezét használni arra, hogy letörölje szépséges arcáról a szellemhapsi által odapingált csúfságokat. Szeretett volna toporzékolni, de mivel gyorsan tanult és a lecke kellőképpen átélhető volt uralkodott önmagán, és csak egy csendes biccentéssel vette tudomásul az ígéretet. Szép szemeit a szellemre függesztette és szó nélkül hallgatta végig annak meséjét, mely során az kirótta rájuk a feladatot. Egy feladatot, melyhez Syllának legkevésbé sem fűlt a foga, de melyet aligha volt módjában visszautasítani. Nyíltan legalábbis biztosan nem.

A jobbára értelmetlen varázsszavak és az azokat követő fejfájdító és émelygő ébredés nem javítottak túl sokat a hangulatán, bár hamarosan azon vette észre magát, hogy vége valahára ismét önmaga ura volt és saját testéből nézett a világra. Avauryn Samwarel. Ivaoke. Az istenekre! Az arcom! Sylla megpördült és mit sem törődve a nádasba futott hajóval szenvedő matrózok hadára leviharzott a hajó gyomrába, kicsiny kamrájába, ahol féltve őrzött csomagjából előkeresett egy kis tükröt. Megdöbbenve látta, hogy az arcát valóban koromszerű anyaggal festett monokli és vérlázító bajusz rondítja el. Nem volt szüksége csomóra, pontosan tudta, hogy az egész valószínűtlen abúzus megtörtént. Ajkát beharapva tisztította meg magát a gyerekes szellemplecsniktől, és amikor végül visszatért a fedélzetre már ismét szép volt bársonyos és hibátlan arcbőrrel.

Figyelmen kívül hagyva a veszettül káromkodó matrózokat tekintetével a bolond öreget kereste, de egyelőre nem látta sehol. Márpedig eljött az idő, amikor muszáj lett volna beszélnie vele, bármennyire is nem fűlött ehhez a foga.

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Úgy veszem észre, hogy Avauryn az a típus, akinél nem lehet határozottan eldönteni, mikor szórakozik és mikor beszél teljesen komolyan, így a testbe való visszatérés után az első dolgom valóban az, hogy a csomót megkötöm az övemre. Sosem lehet tudni.
Látom, hogy Sylla leviharzik a hajó belsejébe. Gondolom azért, hogy lemossa az arcáról a rápingált festéket... bár alighanem lemosás után is sokáig fogja érezni, hogy a festék égeti az arcát. Az biztos, hogy elég hathatós leckét kapott alázatból, viszont alighanem az lesz a legjobb, ha hagyom, hogy ezt magában önállóan feldolgozza. Ha szeretne róla beszélni, szól, ha nem, akkor úgy is jó. Én nem fogom szóba hozni, az biztos. Már végignézni is elég kínos volt, gondolom átélni még inkább. Nem, az a legbiztosabb, ha ezt soha többé nem hozom szóba. Amíg nagyon nagy szükség nem lesz rá.
Amíg Sylla tisztálkodik, segítek a matrózoknak kiszabadítani a hajót a zátony fogságából. Mikor visszatér, befejezem a munkát, majd megnézem, valóban nálam van-e a felszerelésem - úgy emlékszem ugyan, felhoztam magammal mindent, de lehet, hogy ez csak érzéki csalódás volt, illetve nem tudom, hogy test nélkül valóban fel tudtam-e hozni a dolgaimat, vagy csak az anyaguk szellemi kivetüléseit -, és ha nincsenek nálam, lemegyek én is, összecsomagolok, majd megkeresem Syllát és odamegyek hozzá és néhány lépésről megszólítom:
- Sylla!
Nem tudom, hogyan fog reagálni, de megvárom, hogy megnyugodjon, addig megtartom a biztonságos távolságot, majd folytatom:
- Azt hiszem, beszélnünk kéne a kapitánnyal, hogy megváltozott az útitervünk.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

Bármennyire is óvatosan közelítették meg és bármennyire is tisztes távolságból szólították meg Sylla megriadt, mivel az öreg sunyi módon úgy helyezkedett, hogy a szemével őt kereső lány nehogy megláthassa. Azonban lenyelte fellobbanó haragját és szembe fordulva a másikkal végighallgatta annak mondanivalóját. A javaslat elhangzottának végeztével a csinos arcon mézes-mázos mosoly terült szét.

– Kiváló gondolat! Biztosan nagyon értékelni fogja az ötletet. – Sylla kicsit elváltoztatta, elmélyítette a hangját, és így egészen hihetően utánozta Ylmar hanghordozását.

– Kapitány! Tudom, hogy szavaim talán némileg furának is hathatnának, de biztosíthatom arról, hogy talpig becsületes úriember vagyok, és erről Toron császára valamint Erigow hercege közösen is kiállított számomra egy kutyabőrre démonvérrel íródott oklevelet, melyet sajnos Ifinben felejtettem ugyan, de azért kérem, így is hallgason rám. Egy ártatlan teremtések petefészkeit belülről csiklandozni kedvelő fénygömböket háziállatnak tartó láthatatlan, az időt megállítani képes tízezer éves szellem tisztelettel megkért minket arra, hogy alkalomadtán pusztítsuk már el egy szellemváros mélyén rothadó testét ezáltal nyughatatlan abúzív lelkét végtére visszaengedjük az örök körforgásba, és ezen szent ügy okán kérem ne jobbra a nádasba, hanem inkább balra a mocsárba legyen szíves kormányozni a hajót, mert bizonyára ott lesz az a bizonyos város. Gondolom egyetért, hogy ez az ügy nem tűr halasztást, és az a legkevesebb, hogy méltoztassék mind a saját, mind legénységének életét kockáztatni, mert én kérem erre, nagyon mély tisztelettel ugyebár.

Továbbra is mosolyogva megkocogtatta saját homlokát.

– Ez egy folyó. Itt nem lehet másik irányba menni, csak előre meg hátra. A kapitány megtűr minket, nem a megbízásunkból fuvarozgat, és teljes bizonyosággal állíthatom, hogy nem egy gyengéd lélek. Továbbá nekem még nem eléggé világos, hogy miért is kellene nekem egy hulla hullájával pocsékolnom a drága időmet, mikor boldog élvezettel nyalogathatok mosdatlan matrózheréket kedvemre – sziszegte ezúttal már nagyon is a saját hangján, bár a düh álarca mögött érezhetően nem kevés keserűség is megbújt.

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Türelmesen, az ironikus részeknél néhol kissé mosolyogva hallgatom végig Sylla kirohanását, majd nyugodtan válaszolok:
- Félreértett, kedves hölgy. Nem a hajónak változott meg az útiterve, hanem nekünk. Kettőnknek, ha úgy tetszik. Noha a történtek alapján megértem, ha meglehetős ellenérzéssel viseltetik Samwarel Avauryn iránt, azt ön sem tagadhatja, hogy halott létére a mienknél nagyságrendekkel nagyobb hatalommal rendelkezik. Az sem véletlen, hogy a hajó összes utasa közül mi ketten láttuk csak és tudtunk vele kommunikálni. És akár ő választott ki minket erre, akár az istenek szeszélye hozta így, kiválasztottak lettünk. Azt pedig szerintem ön sem szeretné, hogy egy ilyen hatalmú lény komolyan megnehezteljen önre. Úgy gondolom, hogy amit önnel művelt, az nem volt sem erkölcsös, sem úriemberhez méltó, de ugyanakkor végzetes és sajnos teljesen alaptalan sem. Szerintem csak játszott önnel, és ennél sokkal durvább módon is lehetősége lettt volna bánni önnel. Nem szeretném megtudni, mire képes, hogy kikényszerítse belőlünk azt, hogy teljesítsük a kérését. És ki tudja, hátha még valamiféle hasznunk is származik ebből a kitérőből. Szóval szerintem szóljunk a kapitánynak, hogy elhagyjuk a hajót, kérünk tőle némi útravalót és útbaigazítást, és tesszük a dolgunkat. Alighanem ez lesz a lehető legjobb és legegyszerűbb módja annak, hogy megszabaduljon Samwarel Avauryn kéretlen érdeklődésétől.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

A lány végighallgatta Ylmar érveit majd eddigi hevességéhez képest meglepő módon szimplán csak bólintott.

– Számomra ismeretlen a helyiség ahová irányítottak minket, még az is lehet, hogy a hajónak is útba esik. Muszáj lesz, mivel nem tudok úszni, számomra kizárólag száraz lábbal képzelhető el az út hátralévő részének megtétele. Jelenlétemmel szívesen támogatom, míg megbeszéli a részleteket a kapitánnyal. Velem valamiért nem beszélgetni szeret első sorban.

Csípőre tett kézzel gondolkozott egy kicsit ismét megszólalt, hangja nem volt meleg, de kivételesen utálatos mellékzöngét sem hordozott.

– Meg szeretném jegyezni, hogy fogalmam sincs kit tisztelhetek az úrban. Harmadik félnek már mutatott be, de nekem még sosem mutatkozott be. Én Sylla vagyok. Elátkozott hercegnő aki balsorsa selyemmel bélelt paloták dísztermei helyett eme mocskos és undorító vidékre vetett. Bűzlő matrózok és cinikus szellemek közé. Bár bizonyára mindennek oka van. Legyen ez Weila istennő vagy Kyel isten akarata kinek hite szerint, nem vagyok elragadtatva az istenek által számomra kijelölt út eddigi alakulásától. Mivel azonban aligha van választásom, kénytelen leszek végigcsinálni.

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

- Nos, fogadja alázatos bocsánatkérésemet, sajnos mint említettem, az érdekes jelenségek hajlamosak elvonni a figyelmemet az illem követelményeiről. És hát mit mondhatnék... ön is egy igen érdekes jelenség, akárcsak Samwarel, bár határozottan más okból. Kérem, engedje meg, hogy pótoljam mulasztásomat. A nevem Ylmar cwa Viniel, Erion dicső urainak távoli leszármazottja, oly távoli, hogy már csak a nevemet örököltem tőlük. Kutató vagyok, a Tudás szolgálatának és megszerzésének szenteltem életemet, hogy embertársaim gondolatait a tudós elme lángja világítsa be. Úgy vélem, hogy bár jelenlegi kényszerfeladatunk nem éppen a mi specialitásunk, mégis sok hasznos információt szerezhetünk a régóta letűnt civilizációk hagyatékáról. Amennyiben kérdése van velem kapcsolatban, tegye fel nyugodtan, a feladatom nemcsak összegyűjteni a tudást, hanem megosztani is.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

A lány végighallgatta a férfi cirkalmas monológját majd egyszerűen bólintott.

– Ylmar, tehát – mondotta végül, majd továbbra is kiismerhetetlen arckifejezéssel körbenézett a kapitányt keresve. A halott fickóval történő megalázó találkozás segített neki lehiggadni, de attól még a bensőjében bizonyos érzések és gondolatok kitartóan lángoltak. És az iménti beszélgetés nem oltotta el őket, hanem inkább fahasáb volt a tűzre. A túl sokat beszélő és semmit sem tevő öreg végtelenül bosszantó volt, különösen mivel Sylla világosan jelezte feléje, hogy mit is kellene tenni. Ehelyett az csak beszélt és beszélt. Persze mindig is így volt ez, ha valamit el akart intézni magának kellett kézbe vennie a dolgokat.

Amint meglátta a kapitányt felé indult méghozzá olyan irányból, hogy a férfi bizonyosan észrevegye őt. Bájos mosollyal lépett oda a férfihoz, bízva abban, hogy annak kellemes emlékek derengenek fel és hajlandó lesz fél percet rááldozni.

– Dicső kapitányom! – kezdte a lány és kecsesen fejet hajtott. – Ismersz-e olyan helyet, hogy En’darun? Ősi romváros. Az Ivaoke nevű vízfolyás vezet oda. Merre lehet?

Tárgy: Re: A halál egy humoros nő! Kedd Ápr. 26, 2022 8:04 am

A kapitány természetesen észrevette Syllát. Egy kicsit bosszúja hogy a nádasból kel kievickélni meglehetős enyhülést mutatott, amikor rád nézett. Sylla még ki se mondta mit akar így válaszolt:
-Jaj drágám ne most! Ki kell vakarjam magunkat a slamasztikából- sóhajtott és megcsóválta a fejét. Majd kérdésedre vakarászni kezdte a szakállát, amaz ízesen sercegett. Sok mindent el lehetett mondani a kapitányról, de azt nem, hogy nem adott volna a megjelenésre. A szakállát egy törpe is megirigyelte volna, olyan gondosan karban volt tartva. Magas, vállas fickó, mindig ott hord egy rapiert az oldalán. Kese színű hajába két oldalt őszes szálak vegyültek s jobbára a haj összekötve lobogott a szélben. A sápadt vis színű szemei szélén már mély szarkalábak ücsörögten a bőrét pedig bronzbarnára égette a nap. Egy gro-ugoni barbárra emlékeztetett téged annyi különbséggel, hogy ő civilizált ember módjára öltözött és ha kellett azt is tudta, hogy mit jelent a jó modor. S bár az embereit néha megcsapta a korbáccsal rád sose emelt még kezet, pedig alkalom biztos lett volna rá. Szeszélyes természeted betudta annak, hogy a hisztériát rendszeresen és kitartóan kezelni kell. A kezeléseket pedig a hálószóbájában hajtotta végre.
-Nos, az Ivaoke az a Hartalos mellékfolyója. Délkelet felől áramlik bele a folyóba a Garshinkai torkolatnál. De ez az En’darun…- hümmög mélyen.
-Még sosem hallottam felőle.- mondja. Nos ezzel Sylla már is értesült pár információról. Ez a hajó biztosan nem fog elmenni azon az ágon. Egyenesen délfelé tart a Sherall lábához. Ez nem túl jó hír.
-Miért izgat most ez? –kérdezi, majd tekintélyes hangján felreccsen.
-Még döntsd be a vitorlát! – mondja az egyik emberének, majd vissza tekint rád.
-Garshinkánál amúgy is meg kell állni, vagy kifogyunk az ivóvízből. Lesz egy napi pihenő a srácoknak, ha ennyire izgat, menj ki és kérdezz körbe. –Göcög.
-Csak ne öltözz ki ennyire, mert ott sok a hajós nép oszt én nem tudok gardedam kíséretet adni. poénkodik a szerinte mókás viccen. Na igen, a gardedamjaid is biztos megkérnék az árát, hogy „vigyáznak” rád.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

– Garshinka, hát persze. Nagyon köszönöm. – mosolyodott el a lány tisztelettudóan a férfi szerint vicces megszólalást hallva, majd kecsesen pukedlizett is egyet. Akadt jó pár dolog a világon, melyet Sylla nagyon is gyűlölt, és a dicső kapitánynak is sikerült már ezek közé kerülnie. Utálta a szakállának csomóit és annak érdes érintését éppúgy, mint a nagyon is együgyű és kiszámítható vicceit vagy éppen mosdatlan testének izzadt bűzét. Elképzelte, hogy egy tőrt márt a fickó nyakába és az döbbenten tátongva próbálja meg lapátkezével visszatartani kiömlő vérét, és ettől valamivel jobb hangulatba is került, barátságos arckifejezéssel fordult Ylmar irányába.

– Vajon lesz olyan férfi aki Garshinka hajósnépekkel teli utcáin elkísérne egy magányos hölgyet amíg az körbekérdezget egy mellékfolyó mentén található titokzatos ősi városromról?

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Előszedem a régóta használatlanul heverő és emiatt kossé beporosodott legjobb modoromat és tökéletes, udvari körökben is kielégítő mozdulattal meghajolok:
- Hölgyem, amennyiben elfogadhatónak találja személyemet erre a megtisztelő feladatra, ajánlom magamat. Jelen helyzet szerint sorsunk az istenek szeszélye folytán összefonódott, így férfiként és Erion nemeseként kötelességemnek tekintem a velem utazó hölgy védelmét és az igényeinek, illetve a lehetőségeknek megfelelő gyámolítását, és saját nevemre és családomra is szégyent hoznék, ha nem így tennék. Így amennyiben elfogadja felajánlásomat, szívesen elkísérem önt és mindent megteszek azért, hogy önt ne érje bántódás.

Hozzászólások száma : 16 Join date : 2022. Feb. 23.

Bár az udvarias mosoly bájos és kedves maradt mindvégig, mégis egyfajta módon ráfagyott a lány arcára. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy teljes agyzápulás nélkül el tudja viselni hosszabb távon a szakállas fickó stílusát, azonban a körülmények kényszerítő ereje okán belátta, hogy nem nagyon lesz más választása, mint megpróbálkozni vele. Kimérten de kecsesen biccentett.

– Köszönöm, kedves Ylmar, nem is reméltem efféle lovagiasságot. Jó látni, hogy nem veszett még ki a világból teljesen minden ami szép és nemes. Uraim, csodás volt önökkel eltölteni ezen perceket ilyen idilli környezetben, most ha megbocsátanak visszavonulnék – közölte, aztán elmasírozott, egyenesen a fekhelyéül szolgáló kis kamrába. Feltett szándéka volt, hogy legközelebb majd Garshinkába érkezésükkor találkozzon bármelyikükkel újra, bár érezte, hogy alighanem a kapitány igényt tart majd egy nedves szájra vagy puncira amint kiszabadították a hajót a nádasból. Addig legalább pihen egyet és imádkozik, hogy lelkét és szívét feltöltve nézhessen szembe az előtte tornyosuló nehézségekkel, mosdatlan testekkel meg túl cikornyás, szócséplő bugrisságokkal.

Hozzászólások száma : 13 Join date : 2022. Feb. 23.

Meghajlással köszönök el Syllától, majd visszamegyek a kapitányhoz. Leegyeztetem vele, hogy várhatóan mennyi idő még, mire Garshinkába érünk. Megpróbálom meggyőzni arról, hogy a munkám, amit eddig végeztem a hajón bőven fedezte az útiköltséget, és finoman, diplomatikusan megpróbálom rávenni, hogy vagy fizesse ki a különbözetet, vagy Garshinkában lásson el minket némi útravalóval, hogy ne teljesen üres kézzel induljunk el a saját ügyük után járni. Kérésemet azzal az ígérettel támogatom meg, hogy az érkezésig ugyanolyan, tőlem telhető maximális minőségű munkát végzek az embereivel karöltve, mint eddig. (A maradék időben pedig igyekszem továbbra is elsajátítani a hajózás fortélyait, ki tudja mikor jön az még jól alapon.)